Van itt olyan aki csak bemeséli magának hogy szerencsétlen és nincs esélye a nőknél?

Általában az esetek jelentős részében bemesélik maguknak a férfiak, hogy mekkora lúzerek. Van biztos olyan, akinek nem sok az esélye, vagy nem könnyű, pl. mozgássérült, vagy szellemi fogyatékos, de szerintem ma már nekik sem olyan nehéz, pl. szintén hasonló helyzetben lévőkkel ismerkedni.

Szóval ha egy mozgássérült tud magának párt találni, akkor egy egészséges ember miért ne tudna? Csak a hiedelmeink azok, amik gátolnak ebben, semmi más.

Nekem sajnos időm nincs rá. És arra jöttem rá, hogy emiatt sokszor inkább tudat alatt elrontom a dolgot a lányokkal. Utána meg kicsit még örülök is, és mesélem be magamnak, hogy "óóó ez most nem sikerült pedig annyira próbálkoztam, de nézd csak mennyi időd felszabadult így".

Aztán rájövök, hogy mégis kéne egy nő az életembe. És kezdődik előlről körbe-körbe. Tudom ne mondjátok, el van kicsit csesze a belső lelki világom :)