Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Összedőlne a világ, ha egyesek siránkozás helyett magukba néznének?
Tartanának némi önismeretet, mások hibáztatása és általánosítások helyett?
Eddig is ez ment, de most kb minden 3. kérdés témája az, hogy a nők mekkora rohadt szemetek, csak a szép pofa, az izom és a pénz számít nekik, nem látják reálisan a dolgokat, a dagadt nők sem érik már be kukás emberrel , és milyen igazságtalan a világ...
Ti nem unjátok ezt az örökös kesergést?
Valójában tényleg az utóbbi néhány évben valamiért iszonyúan felment a punci értéke, és tényleg megugrottak a nők elvárásaik, rendesen megkérik a punci árát, az hogy valaki jóképű és sportos az már csak az első szűrő, utána még jön a többi, mennyi a fizetése mik a kilátásai anyagilag, milyen ambíciói vannak, mennyire piacképes a szakmája, mennyit örökölt, van-e saját egzisztenciája, és ha nem akkor mennyi idő múlva lesz stb.
Azért van ennyi kérdés erről kiírva, mert ez egy nagyon is létező jelenség. Amikor fel volt kapva a migráció témája, akkor a politika kategóriában 5 kérdésből 4 a migránsokról szólt. Tehát azért van ennyi kérdés ilyesmiről, mert ez a jelenség mostanában erősödött fel.
Ha nem létezne a jelenség, akkor nem lennének a kérdések sem. Mindemellett magamba néztem, és azt találtam, hogy én egy tök átlagos ember vagyok, átlagos intelligenciával, átlagos érdeklődéssel, átlagos hobbival, átlagos humorral (a fárasztó szóviccelés és a fekete humor átlagosnak számít, ugye?), nem átlagos világnézettel. Viszont átlagon jócskán aluli fejjel és testtel, így nem létezek a nők szemében. Meg hát átlagon aluli kommunikációs készséggel, de az egy pillanatig se zavart sose, nem akarok barátkozni senkivel úgyse.
Mivel minden lánynál bekerülök a barátzónába, így feltételezem, hogy nem a személyiségemmel van baj (azaz hát bekerülnék, ha nem a fentebbi állítás lenne érvényben). Akkor most hova nézzek még magamba?
Ok lehet, hogy nem unjak , en igen. A nok reszerol is persze, de most a ferfiak nagyon elszalltak az utobbi 1-2 evben.
Nekem is van egy ismerosom es konkretan mar normalis temarol nem is lehet vele beszelgetni, csak a nokrol, hogy milyen szemetek. Ami okes, megertem, hogy sz*r neki, de mar ez a "kinos mosolygas meg megsimogatom a vallat" kategoria, mert a segito szandekot mar reg elutasitja. Multkor azt hittem osszejon egy csaj neki, erre ket mondat utan, mar elkezdte megint az onsajnaltatast, hat persze, hogy 10 perc utan mar nem dumaltak. Es akkor nez ram, hogy "Ugye megmondtam?! Minden no k**rva".
Az itt levok sem lehetnek jobbak es ez sajnalatos, hisz valoban sajat magukat hatraltatjak a parkeresesben...
Szerintem magukba néznek, tudják, hogy ők se tökéletesek, ahogy én sem, én pl mindig a szép lányok után mentem, de ők meg a szép fiúk után.(vagy legalább is aki nekik tetszett.).
De próbálkoztam átlagos lányoknál is, de őnekik sem felel meg aki nem vonzó, hiába lenne normális, odaadó(elvileg ez fontos sok nőnek)elvileg.
Én kb 27-28 évesen jöttem rá, hogy nem megy a csajozás, pláne aki tetszene is-átlagos.
Én azért szoktam csak hibáztatni őket,mert ők is többnyire csak a külsőt nézik, vonzó legyen nekik.
De arról nem tehet senki, hogy kihez vonzódik.
Férfiaknak sem kell valószínűleg 100 kilós nő, mert nem tudnak hozzá vonzódni.
"Egyébként nekem sem volt sok önbizalmam hiába kezdtem el gimibe jól kinézni nem is értettem mit akarnak tőlem a lányok, és nekem is tök nehéz volt önbizalmat szereznem még úgy is, hogy tudtam hogy x meg y meg még az összes kis barátnője is szerelmes belém." => Nőként ugyanezt átéltem.
Voltam 80 kg, neki kellett volna állnom a pasikat hibáztatni, miért nem adnak esélyt?
Mit is szoktak erre itt írni?
"Ne a csodára várj, fogyjál le és lesz esélyed."
A lényeg, hogy tizenévesen az önbizalmam a nullán volt. Összejöttem egy végeredményben akkor átlagos pasival. Örültem, hogy van valakim. Csak míg én az együtt töltött évek alatt előnyömre változtam, az exem kegyetlen módon eligénytelenedett. És bevallom, ez IS hozzájárult, hogy szétmentünk. Már nem passzoltunk, igaz én ezt nem láttam át, csak a környezetem visszajelzése volt.
A lényeg, hogy az önbizalomhiány nekem pl abszolút nem ismeretlen fogalom.
Rövid távon azzal jönnek össze az emberek, akihez szexuálisan vonzódnak, erről nem tehet senki, ilyen a faji beállítottság.
De ha vki hosszabb távra tervez, kapcsolatra vágyik, akkor muszáj megismernie a másikat.
Ez ami elmarad, csupán a küllemet nézi, az, hogy emberileg különbözőek, nem számít, csak amikor már kínos az együttlét.
Ilyenkor vannak olyan kérdések, hogy "azt hittem szeret", "jól működött a szex kettőnk között és a kémia", "mindent megadtam, de mással is lefeküdt"-ilyen szituk tömkelege van és volt régen, mert csak testi vonzódás az elsődleges, így normális kapcsolat csak nehezen és a X.egyén után tud kialakulni.
Sokaknál meg 1 alkalom sem alakul ki, egy csók se, egy szerelem, mert külsőre nem vonzók és többnyire ez számít. De azért lehet egy nem vonzónak is párja, ha találkozik hasonlóval és jól kijönnek egymással, de belül egy jobbra vágyik mind 2.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!