Hány éves korotokban jöttetek rá, hogy soha nem lesz barátnőtök és mi segített rájönni?

21 lehettem. Most 24 leszek idén. Nem volt nehéz dolgom rájönni a folyamatos barátzónák* vagy a szimpla ignorálások után, mert hát ugye tényleg nem a külső az elsődleges, hanem az ész az, ami szexi és a belső az, ami érdekessé teszi az embert. Nem mintha utóbbi kettőben kimagasló lennék, de az átlagos szintet azért csak megütöm. Amúgy pont mostanában gondolkodok azon, hogy összeírjak egy listát az eddigi kudarcaimból, ha már mindenből statisztikát vezetek.

*Vagyis hát barátzónák lennének, csak én amikor megtudom, hogy esélytelen vagyok, akkor onnantól kezdve vagy kereken kimondom, hogy akkor minden jót az élethez, vagy kétszavas válaszokkal elérem, hogy lekopjon és lehetőség szerint bunkónak nézzen.

***

Ezt az állandó "sportolj!" felkiáltást különben magyarázzátok már meg légyszi. Nekem azt mondták pár éve, hogy azért jó a sport, mert hát javítja a közérzetet és növeli az önbizalmat. Na most az elsőnek semmi köze a társkereséshez, utóbbi meg kamu úgy, ahogy van. Sőt mivel nem lett eredménye, még jobban csökkent az önbizalmam. Fos ötlet ezt mantrázni.

#21

Ez a "sportolj!" felkiáltás pont olya, mint mikor a milliárdos megáll az éhező etiópok előtt és kikiabál Etiópia éves bevételével megegyző árú autójából, hogy: "Takaroggyatok dógozni lusta népség, ezér' vagytok ilyen csórók!"

#13

"24 voltam és akkor amikor rájöttem, hogy a személyiségem annyira eltorzult a rossz neveltetés, nagyon rossz szülői minta jóvoltából, hogy nem is lehet.

Hát ez van. Engem még a szakorvos is elzavar, hogy "ez meghaladja a tudását" felkiáltással."

Te Önállóan mit tettél, hogy változtass a helyzeteden? Vagy csak a szakemberektől vártál segítséget?

Ne takarózz a rossz szülői mintával, 18 fölött a saját életedért te vagy a felelős.

Ha tudod, hogy mi a rossz, mert felismerted, akkor képes is vagy arra, hogy kijavítsd a hibát.

Egyedül csak te vagy képes erre, más nem.

A személyiségi problémákat is lehet orvosolni!

Olvastál pszichológiai és önfejlesztő könyveket?

Ajánlom figyelmedbe a következőket:

Allan és Barbara Pease: Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő?

Csernus Imre: A férfi

Csernus Imre: A nő

Daniel Goleman: Érzelmi intelligencia

Balogh Béla: A tudatalatti tízparancsolata

Louise L. Hay: Élet az életed!

És ne a kifogásokat keresd, hanem a megoldásokat!!

Ilyenre csak hiedelem alapúan lehet jönni. Tudás nem lehet, hisz valótlan.

Én sosem voltam valami hiedelemhasználó, így sose volt ilyen.

Volt már.

Unalmas.

@24

Kerékpároztam közepes távokon (~50 km). Technikai sport lévén csak a kínlódás ment, elsősorban a defekttel, másodsorban a menetszéllel, harmadsorban a forgalommal.

Aztán ott van az a része is, hogy a testemen semmi nem látszik belőle. Ugyanolyan puhos vagyok, mint előtte. Egyik oldalról nem meglepő, mert ugyanazt és csak minimálisan kevesebbet ettem, mint előtte, ugyanakkor a kalóriadeficit miatt fogynom kellett volna így is, még ha nem is drasztikusan, meg a zsír alatt érezhetően izmosodnom kellett volna. Kitaláljátok a végét anélkül, hogy elárulnám?

Nagyon messze vagyok az extrém kövérségtől a magam 80 kilójával (173 centire), és az a megdöbbentő, hogy még így se hajlandó elfogadni senki. Az külön tetszett, amikor leírtátok, hogy az edzés szenvedés. Köszi, ha szenvedni akarok, akkor inkább megvágom a combomat vagy a karomat.