Mennyeire jellemző, mennyire fordul elő hogy a nők a szintjükhöz képest alább adják, mert megszerette a másik személyiségét?

"4. Nem csak külső, belsőre is gondoltam."

Ha belső hiányosságai vannak, akkor hogyan szerethetném meg a személyiségét?

Èrtelmi szinten nem adtam alàbb soha. Az intelligenciàt pedig nem keverem össze azzal, hogy kinek milyen végzettsége van.

Külsőleg: az én külsőm teljesen független az ízlésemtől, tehàt attól ki tetszik nekem és ki nem. Egyszer fordult elő, hogy pàr hét győzködés utàn összejöttem egy olyan pasival aki igazàból nem tetszett. Semmi vonzalmat nem éreztem irànta. A konkrét szexig el sem jutottunk, az előjàték pedig katasztrófa volt. Nem csak hogy nem esett jól, egyenesen rossz és fàjdalmas volt. Utàna kiderült, hogy az " adj egy esélyt, majd megszeretsz ha megismersz" nem csak önmagàban nem működik. Nem működött, de egy nagy kamu is volt. Lazàn megcsalt volna ha van rà lehetősége, csak nem kellett a csajoknak mint kiderült. Szóval szakítottam. Kár volt belemenni, teljesen felesleges volt. Soha többet nem jöttem össze olyannal aki nem tetszett kívül is, belül is. Egyszerűen nem éri meg. Az ízlésem pedig független a sajàt külsőmtől. Hiàba vagyok ronda, akkor sem kezdtem , kezdenék màr semmibe olyannal aki nem az esetem.

A szintnek ilyen formájában nincsen értelme, inkább a férfi egy adott nőhöz viszonított pillanatbeli értéke a meghatározó (ami sokmindentől függ, de a legfontosabb belőle a "domináns" viselkedés)

A nők sosem választanak maguk alatti értékűnek látszó férfit (ez a hipergámia alapja) viszont a férfi megfelelő módszerekkel, személyiséggel (itt nem a kedves aranyos jófiúra gondolok, a fentebb említett dominancia a meghatározó) magasabb értéket tud demonstrálni a nőnél, és így már lehet esélye. Persze ez az érték a férfi viselkedésétől függően gyakran, hirtelen is változhat lefele, felfele már kevésbé. (Vagyis egy jól induló ismerkedést el lehet szúrni, ellenben egy rosszul indultal kb. kapásból borítékolható a bukás. )