Hol ismerkedhet egy 40-50 közötti ember hasonló korúakkal?

Anyukádhoz hasonló korú vagyok, én is egyedül nevelem a fiam, aki Hozzád hasonlóan felsőoktatásban tanul. Persze, nehéz volt elengedni, de ez az élet rendje.

Anyukádnál az a baj,hogy nagyon bezárkózott, ahogy írod korábban se voltak igazán barátai, társasága.

Bár kistelepülésen élek sok barátnőm, ismerősöm van, és és hosszú évek óta ápolom, fenntartom ezeket a kapcsolatokat.Eljárunk bicajozni ha jön a jó idő, vagy csak egyszerűen tartunk egy csajos napot programokkal, de mindenképpen felvesszük a telefont, hívjuk egymást és nem érezzük magunkat egyedül.

Ha eddig így élt nem biztos,hogy rögtön rá tudod venni valami programra, főleg úgy,hogy egyedül elinduljon bárhová is.

Próbáld arra rábeszélni Őt,hogy elevenítse fel a régi barátságait, menjen rokonlátogatóba, vagy kérd meg az ismerőseit, hogy segítsenek Ők is abban,hogy kimozdítsák.

Aztán ha erre képes lesz jönni fog egy társ is neki, biztos!

Ha pár hónapja költöztél el lehet,hogy lesz egy átmeneti időszak, ami után aztán "berendezkedik" arra,hogy nélküled szervezze a mindennapjait.

Ha korábban nem volt ilyen magába forduló vélhetőleg az elválás okozza Nála ezt az állapotot, egyszerűen nem tud mit kezdeni a felszabadult idejével, amit korábban a Veled kapcsolatos teendőkkel, gondoskodással töltött.

Biztathatod, kereshetsz Neki lehetőséget, de a legfontosabb,hogy mivel jó kapcsolat van közöttetek erősítsd meg abban,hogy te mindig ott leszel Neki, de élned kell a saját életedet. Ráadásul Neked is megnehezíti azzal az elválást,hogy szomorúnak, magányosnak látod.

Pontosan tudom mit érez (előző vagyok),elmondani nem tudom azt az érzést amikor először elköltöztettem a koleszba a fiam és hazajöttem...egyedül...

De mindig arra gondoltam,hogy tanul, ennek örülnöm kell, és annak is,hogy mindezt lehetővé tudom Neki tenni.

Ezeket erősítsd anyukádban, és persze szervezhetsz Neki bármi egyebet, az idő majd segíteni fog Nektek ennek az állapotnak/helyzetnek a feldolgozásában.