Kizárólag oyanonoktól várnék választ, akik jártak hasonló cipőben: Mit tegyek, ha a kémia és a józan ész, sok egyébbel megtetézve, két teljesen különböző férfi közötti választás elé állít, illetve, a teljesen magány?

-az egyik, 2 éves őszintétlen kapcsolat, mert pl.,szerintem ott nincs lakása, ahol mondta, olyan címszó alatt, hogy azt rendbe kell hozni, addig mentünk közös albérletbe. Sose láttam. Uralkodó típus, egoista!, de úgy állítja be, hogy ő szolgál ki engem, sőt, tart el---dolgozok, semmi igényem, csak a szeretet, nyugalom, legyen jó együtt----. Ő az okos, én a hülye, néha konkretizálva, már meg is vert, szavakkal, kézzel. Elve: 1 nappal később, a múltról már tabu beszélni, ő szeret, maradjunk együtt, mert soha nem lesz senkim, csak belé tudok kapaszkodni az életem tragédiái után...amikor nem volt ott kiköltöztem a saját magam talált, berendezett bérletből, ő maradt. Fenyegetések, félelelem, jogos, vagy jogtalan, pánik, és vissza az öreg szülőmhöz, én se vagyok fiatal. Egyáltalán nem. A magány, a zavartság, a megmagyarázhatatlanság, amikor újra jelentkezett, újra kezdtük, a fura kapcsolatot, melynek alapja, a jó szex,

az eltelt közös idő, energia, remény.

a másik: gimis osztálytárs, nyugis, gyerekes=családos, ahogy én, egyenragú fél, tiszta lapok a válások ellenére, ami az előzőnél és ugyanannyi számú. Tudunk nevetni, beszélgetni, nincs sírás, idegbaj, de!!!! nem érzem a vonzást.

Míg az első elment a szúlői házhoz, jó messze, addig a másikkal elmenetem moziba.

Senkinek nem vagyok elköltelezve, rengeteget vagyok egyedül, de a 2 év, a sok rossz, kevés jó is valahogy összeköt. Sokszor kimondtam már, hogy nem megy együtt, nem jó, egyedüllét, megalázás, önbecsülésem minusz, de határozottan soha nem mondtam ki, hogy VÉGE. Virágot hoz, engem hoz-visz, mintha mi se történt volna. Őrlődök, szinte belehalok. A magány, a nehéz anyagi lét, mindent nehezebbé tesz. Határozatlan vagyok, döntésképtelen, mi a jó, van e jó döntés. Vagy, senki....aztán egyszer talán, XY. De nekem már nincs időm várni, válogatni. A gyerekeim élik az életüket, a magány pedig egyre lejebb húz. Nem csaltam meg a mozival, de tudom, kétes játszmát csinálok. Mit tegyek?