Ti is motiválatlannak találjátok magatok, amikor nincs senki mellettetek?

Én a tekintetben vagyok most demotivált, hogy kevés nőben van meg az a vágy, hogy felkutassa a lelkemet. Én pedig vágynék arra, hogy kölcsönösen elvarázsoljuk egymást.

Nálam is ez van. Még nem volt párom, úgy ejtettem mindenre. Pia, csavargás. Van párom, eszembe sem jut inni, csavarogni. Meló, hajtás valami célért és irány haza hozzá.

Szerintem ez nagyon rossz felfogás, ahogy élitek az életeteket. Én is szingli vagyok nincs párkapcsolatom és szó sincs róla, hogy ne vágynék utána és ne lenne, rossz, hogy nincs mellettem valaki, de ettől én még teljes értékű embernek érzem magam és tudom, hogy bármit is teszek az életben azt magamért teszem. Egyszerűen képesnek kell lenni önállóan létezni és az, hogy ha valamibe belefekteted az energiát (ez legfőképp az utolsó válaszolónak szólt) mindig megtérül és sosem fölösleges. Egyszerűen el kel tudni vonatkoztatni a mindennapos dolgokat a párkapcsolattól. Szép dolog, ha az embernek van kit szeretnie az életben, úgy, hogy az illető viszont is szereti, de ettől még nem jelenti azt, hogy valaki értéktelen csak azért mert épp nincs senkije és nem lesz attól más ember, hogy van valakije, szerintem ez csak fölösleges kifogás.

#7-es bocsánat, lehet félreérthetően fogalmaztam, nem az egész szövegre értettem, hogy legfőképp neked szól, hanem arra az egy mondatra, ami után odaírtam, tehát hogy fölöslegesnek tartod a mindennapos erőfeszítéseket. A többi az mindenkinek szólt akai kommentelt.

nem