Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
35 felett tényleg vége a dalnak?
35 voltam, mikor egyedül maradtam.
Azóta azt látom, hogy mindenkinek vagy családja van (az másik kérdés, hogy ez mennyire jött be neki), vagy már teljesen lemondott róla, hogy párt találjon, tele van sérelmekkel, prekoncepciókkal a másik nemet illetően, így aztán jobb híján eltemetkezik a munkában, esetleg valami hobbiban.
9: ez így van.
De nem a Kolompár Roland a hibás, hogy az átlagos Gipsz Jakab 30 alatt "kiéli magát", és csak laza kapcsolatban gondolkodik. Nem akar nősülni, nem akar gyereket. Aztán 35 felett elkezd vakarózni, hogy a 20 éves csajoknak már nem kell, a 30 évesek neki nem kellenek, és két éve egy randit se sikerült összehozni.
Ahogy arról se ő tehet, hogy a Gipsz Janka nem akar egynél több gyereket, azt is csak 30 fölött, mert úgy is egyedül fogja felnevelni, mikor a Gipsz Jakab otthagyja a bús pichába egy másik nőért. Természetesen társadalmi támogatás mellett, mert ha már nem lángol a szerelem, és másra is feláll, akkor jobb válni, csak a gyerek miatt ne maradjon együtt a család. Ugye?
Közben Kolompárék összejönnek 20 évesen, és biztos, hogy két tányérdobálás között náluk se lángol a szerelem 20 év után, de nem rohannak elválni. A gyerek az első, miattuk lettek egy család. Náluk a házasság szövetség arra, hogy felnevelik a közös gyerekeket, és akár az unokákat is.
Amíg a Gipsz házaspár egyből válik, (vagy félrelép), ha már nem repdesnek a pillangók.
Nehogy azt hidd, hogy a nagyszüleink, dédszüleink azért élték le egy életet együtt, mert 72 évesen is egy csóktól állt a dákó és tocsogott a bugyi! És többnyire nem is kényszerből.
Hanem azért, mert ők úgy éltek, hogy egy családot nem lehet szétszakítani, egymásra támaszkodhatnak, közösen hoznak létre mindent.
Ugyan már, van aki ekkor veszíti el a szüzességét!
Fel a fejjel!
11- es okosakat ír..Csak a mai "mert megérdemlem" és " valósítsd meg önmagad" világban ahol az ego az első és egyetlen ,ezt nehéz megérteni. Meg lehet nézni a kategória kérdésekre adott válaszokban is..bármi baj merül fel egy párkapcsolatban kérdésként , 80%-ban az a jótanács: hagyd ott azt a szemetet,válj el ,szakíts, jobbat érdemelsz stb..
Így nem lehet..kompromisszumok nélkül nem fog menni semmilyen kapcsolat. Lehet várni az igazira ,csak az nem létezik.
Sajnálom...
Mindenki vágyik társra,társkeresőkön lehet csalódni,de keresni kell,ismerkedni,talán találsz hasonlót is!
Nem tudom férfi vagy vagy nő,nőként nehezebb találni társat azt tapasztaltam,
élőben is nehéz-és neten is nehéz találni társat Nőként.
25 felett nehéz találni társat,ahogy nézem sokan megtalálták a társukat 20-27ig
30 felett még még nehezebb társat találni :(
szerencse kell hozzá!
Sok szerencsét kívánokkérdező! 30N
Nem szeretnék a kérdésből egy a világ elmúlása feletti búsongást rendezni (kolompárékkal, akiknél a statisztika szerint már szintén alig több mint 2 gyerek születik, meg határon állókkal).
Akinek mindenről ez jut eszébe, az kérem inkább a politika rovatban fejtse ki álláspontját.
Engem az érdekel, hogy a mai 30+ korosztály miért zárkózik teljesen be.
Többen kérdezték, hogy férfi vagyok e vagy nő.
Szándékosan fogalmaztam általánosan. A környezetemben azt látom, hogy ez nem férfi-női kérdés.
Pont ugyanazt hallom női és férfi ismerősöktől is (hogy a másik nem elvárásai teljesíthetetlenek, meg a másik nemnek mennyivel könnyebb), amit én tapasztalok az is 99%-ban nemtől független, ha a másik oldalt állnék nem hiszem, hogy jobbnak látnám az esélyeket
Az meg szinte mindegy, hogy a nők a csak kettyinteni akarók hordájával találkoznak a férfiak meg a játszmázó királykisasszonyokkal, az eredmény ugyanaz, rengeteg csalódás a másik nemben, majd a végén apátia, feladás.
Lehet, hogy hülyén hangzik, de közelebb a negyvenhez, mint a harmincöthöz még mindig túl fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy bezárkózzam a lakásba, vegyek egy macskát vagy egy nagyképernyős tv-t és a maradék 40 évben macskás nőként vagy focimeccs néző agglegényként éljem le az életem.
#15
30 alatt még több a zárkózott. Bár eljutottunk oda, hogy ők azok akiknek létezéséről nem is vesznek tudomást. Vannak a "buliarcok" és a "mindenki más". Na a mindenki más nagyrészénk létezése fel se tűnik sokaknak, mert nem nagyon látni őket.
Nem tudom. Fiatalon sem voltam "party face", de mindig sportoltam, mindig voltak hobbijaim, sokat túráztam, eljártam tárasáságba (ez alatt nem a discot értem), így sosem hiányzott, hogy észrevesznek e a legnépszerűbb bulizós emberek.
Nem engem kerestek, és én sem őket. Ahogy most sem olyan párt keresek, akinek a legfontosabb, hogy péntek este a Peaches-be vagy a Morrisonsba menjen e.
Viszont akik csak otthon ülnek, bemennek a munkahelyükre, és hazamennek, azok tényleg olyanok még az én szememben is, mintha láthatatlanok lennének. Egyszerűen nincs esélyem sem megismerkedni velük, és mintha az én korosztályomban ez lenne már a többség.
Biztos vannak olyanok is akik nem látják ilyen borúsan ezt a helyzetet, csak azok talán el sem olvassák ezt a kérdést.
Aki talál párt annak egyértelműen nem ez a véleménye, aki nem, vagy akinek nehezebben megy az ismerkedés, annak talán igen.
Ha megnézitek a huszonévesek ugyanígy panaszkodnak, tehát valahol nem is korfüggő ez a párkeresés, csak talán 35 fölött már másabbak az igények, elvárások, és meggondoltabban lépünk bele egy kapcsolatba mint huszonévesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!