A kb 18-20 éven felüli szinglik már csak a "maradék" közül választhatnak maguknak párt?

Mintha a legnagyobb presztízzsel rendelkező fiatalok (akik normálisak, érettek, de közben szépek, helyesek is, tehát kívül-belül okés az) már kamasz korukban foglaltak lesznek, és a középiskola utáni életben már csak az a maradék maradt a többieknek (az átlagnak), akiknek nem jutott megfelelő partner. És kezdődik a megalkuvás, a beletörődés, ami az évek előrehaladtával egyre fokozódik. Egyre igénytelenebb a partnerválasztás, egyre több mindent képesek vagyunk már elnézni a másiknak.. Bezzeg kamasz korunkban vártunk az igazira, akik idő közben megtalálták a - szintén az ő szintjükön álló -barátnőjüket/barátjukat. Az átlagnak meg csak a középszerű marad, tele komrpmisszumokkal (ami természetesen helyén való bizonyos mértékig).

Mit gondoltok erről? Ki hogyan tapasztalta ezt?