Érdemes ilyen igények mellett társkeresőre mennem átlagos sportos nőként? Van esély ott ilyen társat találni?

Én pl bőven beleférek abba amit leirtál és társkeresőkön vagyok, bár macis nem vagyok, hanem annál vékonyabb.

Csendes is vagyok kicsit(mert nem érdekel a foci, és a sör se az életem értelme, meg a mutogatós autó sem, és az asztrofizika, kvantumfizika, meg a komolyabb témák nem kapósak társaságban...), és kiröhögöm a többi férfi nyomulását a nőkre, mert olyan ordítóan átlátszónak tartom, meg tudom miben kamuznak. Pedig 30 évesen pont ezért nincs párom, nekem is azt kellene csinálnom, de valahogy olyan mintha az elveimmel mennék szembe.

Ja és nrm csak szexre megyek, mert tudom arra más való, nem egy TÁRSkereső, és a csak szex nekem nem elég.

Az a lényeg, hogy társkeresőn soha se fizess, mert lehúzás mind. Ha nem tudsz mit kezdeni fizetés nélkül, akkor menj olyan keresőre ahol tudsz, mert van elég (sajnos, mert így elaprózódik a közösség).

#23: társkereső egy kényszer, ráadásul rosszul működnek, átverés, lehúzás az üzleti modelljük.

Társkeresőkön csak a kamuprofilos trollok, és az ego tuningolók szórakoznak jól.

Másnak nem öröm, csak lehetőség. Több a semminél, de fel kell készülni a csalódásokra, és az emberiség szemetére.

kedves kérdező, én netes társkeresőn ismertem meg a feleségemet, már 4 éve együtt vagyunk.

A nyitottság hiányzik belőled efelé.

Ha kaptál már itt az oldalon levelet, akkor, ha valaki szimpatikusan ír, akkor írjál vissza. NEM A FÉNYKÉP ALAPJÁN kell dönteni, hanem ha leveleztek egy hétig, akkor abból, ahogyan ír, már lejön, hogy az illető mennyire intelligens, van-e humora, meg tud-e nevettetni.

Aztán 1 hét után már - ha továbbra is szimpatikus, akkor randizni kell az illetővel, és ott végleg eldől, hogy mehet tovább.

Ugyanezt kell a társkeresőn is csinálni, de ott van fent kép is, meg több, más adat. Én biztatnálak, mert ha elszánt vagy, és tényleg akarod, akkor sikerülni fog...

Az a baj, hogy mindenféle elváráslistád van. Így nem lehet párt keresni, könyörgöm! Ismerkedj, nézd a személyiségét. A körülményeken lehet fejleszteni, a személyiségen kevésbé. Majd elkéred a bérpapírját? Dobod ha kiderül később, hogy csak 100.000-et keres? Ha nincs lakása, akkor szar alak? Most komolyan? Te magad sem vagy komolyan vehető, úgy érzem.

Én nem így mentem neki a párkeresésnek. Én olyan személyt kerestem, akivel vonzódunk egymáshoz és szellemileg egy hullámhosszon vagyunk, úgymond... aki intelligens és lehet vele beszélgetni. Nem pipálgattam a checklistámat, csak az ösztöneimre hagyatkoztam. Az elvárható bárkitől, hogy legyen munkája, de nem kérdeztem, mennyit keres... ez annyira alantas lenne és megalázó is. Gondolkodj picit el...