Tetszik egy kollégám, de ő foglalt. Jelezzek felé egyáltalán? Ha igen, hogyan? Vagy hagyjam?

" Az például meg sem fordult a fejedben, hogy kolléga úr esetleg elutasítana, ennyire biztos vagy a dolgodban."

Javaslom az értő olvasást, ugyanis ezt pont írtam, hogy semmi garancia nincs arra, hogy bejönnék neki. Véletlenül sem vagyok biztos semmiben, ha az lennék, nem itt kérdezgetnék idegeneket.

Nem azért vagy gusztustalan, amit gondolsz.

Az utánad következő válaszoló is hasonló véleményen volt. A különbség, hogy ő meg tudta fogalmazni normális módon.

Az eltérő vélemény sosem baj, sőt, épp ezért írtam ki a kérdést. De AHOGY megírtad, az volt gáz.

Lehetne normálisan is.

A másik: kettős mérce. Nem tudom, miért jön ide a fordított helyzet, és hogy akkor a pasit szidná mindenki. Ezt most úgy írod, mintha nekem. nőként bármit lehetne és mindenki arra buzdítana, hogy csináljam, egy pasinak meg ugyanezt megtiltanák.

De hát épp nem ez történik, mert van mellette és ellene szóló válasz is.

Szóval ez pont nem a férfi/nő kettős mérce.

3. Nagyon el lehetsz keseredve, ha alapból oda süllyednél, hogy kollégával összeálj, de hogy egy foglald nő mellől csábítsd el, a szánalom alja. >>>

Nagyon tévedsz. Miért gáz az, hogy kollégák vagyunk? A napunk nagy részét ott töltjük. Nem 6 fős családi vállalkozás, hanem több ezer embert foglalkoztató multi. Nagyon-nagyon sok kapcsolat és házasság született már ennél a cégnél, majd megmondom nekik, hogy milyen szánalmas emberek, jó?

"Hiába van 100 másik, azt nem lehet irányítani, hogy ki tetszik meg." Azt nem lehet irányítani, de azt, hogy az érzéseiddel mit kezdesz, nagyon is lehet. >>> Jy, értem, szóval nyomjam el az érzéseimet, és még véletlenül se a saját boldogságomért tegyek, pedig lehet csak ennyi kell hozzá. Ezek nem kifogások, de szerinted csak neked lehet igazad, senki másnak. Ez kérlek vélemény, ami nem egyenlő a kifogással. És mint írtam, nem attól vagy szr ember, amit gondolsz, hanem amilyen stílusban lekezelsz másokat, vagyis jelen esetben engem. Pedig nem döntöttem még el semmit, épp ezért írtam ki. Mert tépelődök, nem tudom, mi lenne a helyes döntés. Van egy régi barát, aki mot is próbálkozik nálam, egyedülálló. De sajnálom, ha egyszer nem jön be, akkor nem jön be, nem akarok tőle semmit, meg sem tudnám csókolni. Ha lehetne, akkor irányítanám, hogy beleszeressek, mert kedves, törődő, normális, de ez nem így megy.

De a jó hír, hogy nyilván senki sem tiltja, hogy egy egybites ösztönlény módjára viselkedj >>> Köszönöm, igazán kedves vagy. Nyilvánvaló, hogy valamiféle személyiségzavarod van, és önértékelési problémáid, ha itt éled ki magad ilyen szinten, holott nem is ismersz.

De igazad van, a végére döntöttem. Na nem azt, hogy konkrétan mit csinálok.

De olyan ez, mint mikor 2 lehetőséged van, és feldobsz egy pénzérmét, hogy segítsen dönteni. És mikor még a levegőben pörög, te már az egyik oldalnak szurkolsz. Ott már meg is született a döntés, hogy mit is akarsz igazán.

Nem vagyok ösztönlény attól, hogy kinyilvánítom az érzéseimet kultúrált formában, de nem durván, csak jelzésértékűen.

Ha ő nem akar semmit, akkor nem reagál ezekre, én pedig majd veszem a lapot, nem fogok nyomulni.

És nem, nem viszket. :)

Hidd el, nem vagyok annyira szr nő, ilyesmire bármikor találnék partnert, ha ez lenne a célom.

"Nem írtad,hogy neked van-e gyereked.De ha ez a pasi azzal a nővel van, aki szöges ellentéted, valószínű nem akarna egy teljesen más életet.

Habár ez sem biztos, de nyíltan ne kockáztass, esetleg valaki megbízható ismerős útján érdeklődj inkább a kapcsolatukról."

Köszönöm. Na látod, így is lehet. Ez is egy olyan válasz, ami mondhatni ellenem szól, legalábbis az eleje, hogy a nő kinézetétől függetlenül még szeretheti... szóval a lényeg, hogy lehet ezt normálisan is közölni.

Nincs gyerekem, a volt párommal idén akartunk. Ezért is viselt meg tavaly annyira, hogy elhagyott. De bárkivel is jönnék össze a jövőben, nem támadnám le ezzel, nem vagyok az a fajta nő, aki mindig csak gyerekre vágyott. Még most sem őrülök meg egy gyerekért, csak már az együtt töltött 12 év miatt, meg hogy öregszünk, kezdtünk el beszélgetni a témáról. Sőt, a volt párom már 2-3 éve mondogatta, én mg nem akartam, meg a körülményeink sem voltak olyanok (a ház, amiben laktunk, nem volt alkalmas egy baba fogadására.) Szóval inkább az életkorom miatt téma a gyerek. Ezzel sokan nyugtatnak, hogy nem vagyok lekésve semmiről, ne aggódjak.

Nem tudom, hogy az a nő szöges ellentétem-e. Azt tudom, hogy akiért az exem elhagyott, az viszont az ellentétem, és épp egy más, egy új élet csábította el, hogy kitörjön a szürke hétköznapokból.

Igen, nagyon jó megoldás lenne egy megbízható ismerős, de nincs ilyen közös ismerősünk. :)

"az okos no tud erzeseinek parancsolni "

a fene ott egye meg ha már parancsolni kell az érzéseknek. :)

érdekes egy hozzáállás, máskor meg épp azt tanítják, hogy ne fojtsd el az érzéseidet, engedd őket szabadon.

Ha elfojtod, akkor belülről felemészt, görcsölsz, szorongsz, ami betegségekhez is vezet, és azon tépelődhetsz, mi lett volna, ha...

az, hogy kinyilvánítok valamit, még nem egyenlő az ösztönlény kifejezéssel. a kettő között elég széles középút van.

ösztönlény lehet vki, aki senkit-semmit nem kímélve csak saját magával törődik, minden mást semmibe vesz, és mindenen átgázol. én nem nyomulni akartam, csak jelezni.

a döntést meghagynám. hát persze, hisz nem én döntök, nem is lenne más választásom.

nagyon nem ösztönlény-viselkedés ez, sőt, épp az ellenkezője.

Önkényes alapon?

Bocs már, hogy megnéztem fb-on, ahogy mindenkivel teszem, hiszen ezért is van.

Ha meg nem érdekelnek a kisregényeim, nem kötelező elolvasni, de ha már ismeretlenül hülyeségeket állítanak rólam, akkor hadd írjam már le, amit gondolok. Köszönöm, hogy megengeded.

Na ez a kettős mérce, nem amiről korábban szó volt. Én ne ítéljek pár kép alapján (egyébként nem ítéltem, csak láttam ezeket), de itt egyik-másik nagyokos nyugodtan megítélhet engem ismeretlenül egy kérdés alapján, és messzemenő következtetéseket vonhat le. Ennél ostobább dolog nincs, de az ilyenek biztosak a saját hülyeségükben.