Miért ismétli a sors önmagát?

Túl pipogya lehetsz, kissé mézes-mázos. Nem kell mindjárt piedesztálra emelni valakit, mert vágással a lábai között született. Kezeld lazán, poénkdj vele, ne szívd mellre a dolgot és ne akard mindenáron görcsösen becserkészni. Ha túl kedves vagy, azt hiheti a végén, hogy kuncsorogsz a punciért és negatív hatást válthatsz ki vele...

Nem a sors ismétli önmagát, hanem te. Valamit rosszul csinálsz.

Én már megkaptam azt, hogy "árad belőlem a szeretet az emberek felé". Ez kb. arra jó, hogy ha valaki maga alatt van, engem hív sörözni, nekem ír, tőlem kér tanácsot. De ha szerelmes leszek, randit kérek, akkor meg engem is félvállról vesznek. Nem igazán szabok határokat, talán veled is ez a baj. Elnézel, elfogadsz mindent attól, akit megszerettél, így nem is becsül meg. Nem mondanám ezt rossz tulajdonságnak, de magadnak nem teszel vele jót. Nem árt néha magadba nézni, hogy pl.: ez a lány szimpatikus, de jó látni, ha mosolyog, ha örül valaminek, ha felvidíthatom - na ekkor kérdezd meg magadtól, hogy és te hogy érzed magad, te mit kaptál cserébe?

[link]