Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Létezik olyan, hogy valaki bármit tesz, sohasem találhat párt, egyszerűen azért, mert így született? Hogy valaki egyszerűen nem alkalmas a párkapcsolatra?
Én 20 éves fiú vagyok, sohasem volt még barátnőm, és nagy valószínűséggel soha nem is lesz, mert csendes, visszahúzódó természettel vert meg a sors. Ezért egyedül fogok megdögleni, még egy randiig nem fogok eljutni soha életemben, mert még annyira sem fogok tetszeni egy lánynak, hogy legalább eljöjjön.
Hiába nézek ki (viszonylag) jól, az nem ér semmit. Ahogy semmilyen más pozitív tulajdonságom sem. Az ilyen, zárkózott férfiakat a nők nem is tekintik férfinak, hanem inkább úgy tekintenek rájuk, mint anyuka a kisfiára.
Nem arról van szó, hogy nem tudnék udvarolni valakinek, annyira zárkózott azért nem vagyok. De nincs meg bennem a társasági hajlam. Ez szerintem bőven elég ok arra, hogy örökre pár nélkül maradjak.
Szerintetek igaz, amit leírtam?
Valóban létezik olyan, hogy valaki nem párkapcsolatra született?
Szerintem nem kéne veszekedni ezen. Van olyan, hogy valakinek nincs szüksége párra.
De én egy kicsit más eset vagyok. Én nagyon is szeretnék párt, annyira, mint bárki más, csak úgy érzem, ennek az esélyei elég minimálisak.
Természetesen kész vagyok tenni érte valamit. De nem hiszem, hogy eredményre vezetne.
"Nem "tiltok meg" semmit, de ettől függetlenül rámutatok, ha hülyén gondolkodsz és főleg másokat erre biztatsz."
Ehhez honnan veszed a bátorságot?
Általánosságban véve ahhoz, hogy megítéld, kinek hülye és kinek normális a gondolkodása?
Konkrétan mitől normálisabb bebeszélni valakinek, hogy próbálkozni kell, és ezáltal még több kudarcélménybe hajszolni?
"Hülye" gondolkodásmód számomra az, ami kifogásokat keres és nem tesz boldoggá. Ha elfojtod magadban a vágyaidat és már a cselekvés előtt bemeséled magadnak, hogy úgysem lesz sikered, az hülye gondolkodásmód a szememben. Ha őszintén nem érdekelnek az emberi kapcsolatok és másban találod meg a boldogságot, az oké.
Az is hülye gondolkodásmód, hogy kudarcban gondolkodsz. Ha elkezdesz egy új sportot, hány "kudarc" ér, mire eljutsz egy haladó szintre? Ha kosarazol és mellédobod a labdát az első alkalommal, egyből depresszióba esel és abbahagyod? A szocializálódás pont ugyanilyen folyamat. Lesznek kudarcok és sikerélmények is, ez adja a dolog szépségét. Ha számítógéppel játszol, ott sem olyan játékot keresel, amiben minden egyes alkalommal győzöl és ezért unalmas, hanem olyat, ami kihívást nyújt a számodra. Természetesen ott is szépen lassan haladsz felfelé a nehézségi fokozatokon és kezdőként nem egyből "Nightmare" játékmódban indítasz, mert abból tényleg nem lesz sikerélmény.
Én elég sok sikert értem el az életemben, és elég sok mindenért megküzdöttem. Az volt ezekben a közös, hogy
1. érdemes volt értük megküzdeni,
2. mindenki másnak ugyanúgy kellett érte megküzdenie.
A párkapcsolatra egyik sem igaz. Én meghoztam egy döntést. Azt, hogy nem fogok küzdeni. Semmi nem motivál rá, egyedül is egész vagyok. Vannak barátaim, emberi kapcsolataim, de párkapcsolatért nem küzdök.
"2. mindenki másnak ugyanúgy kellett érte megküzdenie."
Ez nem értem, miért fontos a számodra.
"Ez nem értem, miért fontos a számodra."
Mert egyenlő esélyekkel fair a játék.
160 cm-rel eleve nem akarsz kosárlabdázó lenni, ahogy 190 cm-rel eleve nem akarsz zsoké lenni, ha a már sportnál tartunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!