Miért nem elfogadottabb a poliamoria vagy a nyitott kapcsolat?

Attól függ, hol vizsgáljuk a kérdést.

A monogámia a legelterjedtebb párkapcsolati modell a Földön, amennyiben a gyakorlói létszámát tekintjük. Ennek azonban szoros kötődése van a judeo-keresztény kultúrkör elterjedtségével, amely kötelezőnek tekinti azt. A Nemzetközi Etnográfiai Atlasz (1983) szerint ha a társadalmak száma szerint (és nem a népesség szerint) tekintjük, 1231 társadalomból csak 186 volt monogám, vagyis összesen a 15%. Ebben a 15%-ban helyezkedik el azonban a gazdaságilag fejlett, vezető országok túlnyomó többsége (európai és amerikai térség), így földrajzi és népességre mért súlya sokkal nagyobb.

Európában a monogámia a XI. század után válik egyeduralkodóvá (a keresztény egyház támogatásával). Bár már a római jog is a monogámiát ajánlotta párkapcsolati modellként, de engedélyezte a prostituáltakhoz és rabszolgákhoz való szexuális hozzáférést. Az Újszövetségben Pál apostol azt kéri, hogy "a püspök legyen egyfeleségű férfi" (1Tim 3:2), de ezt valójában azért teszi, mert akkoriban a keresztények közt is természetes volt a többnejűség.

Az USA-ban jelenleg 4-5%-ra (12-15 millió fő) becsülik a nem-monogám kapcsolatban élők számát, és egy 2015 márciusi Gallup felmérés szerint tisztán kimutatható, hogy a társasalomban növekszik a tolerancia a monogám házasságtól eltérő együttélési formákra vonatkozólag.

Magyarországon csak néhány éve jelent meg a köztudatban az etikus nem-monogám kultúra létezése, s mint minden más, ami a megszokott normától eltérő jelenség, kezdetben hagyományosan elítélendő és üldözendő a biblikus helyes és bűnös felosztás alapján (eretnek).

Ezt a képet erősíti, hogy a monogám értékrend szemszögéből nézve a több-szerelműség azonos a megcsalással, hiszen az egyetlen legális kapcsolaton túli kapcsolatok korábban csak ilyen formában jelenhettek meg, ezek pedig együttjártak a hazudozás, titkolózás, fájdalom okozás és válás jelenségeivel.

Szia!

Először is tisztázni szeretnék néhány dolgot, mert úgy látom az eddigi kommentek alapján, hogy sajnos nagy félreértelmezések vannak.

A poliAMORI, ahogy a nevéből is kikövetkeztethető egy kis nyelvérzékkel, többSZERELMŰséget jelent. Nem a szexuális kielégülés az elsődleges célja. Ez a szerelemről és annak kölcsönös elfogadásáról szól, hogy a partner mást is szerethet szerelemből nem csak EGY embert. A szerelem pedig nem kizárólag a szexualitásból áll, SŐT!

Egy poliamori kapcsolat is lehet effektíve monogám: 3 ember lehet úgy együtt, hogy mindenki tud egymásról, és mindenki szerelmes valakibe, és ezt mindenki elfogadja, sőt, örül neki, hogy a másik boldog. EZ alapvetően úgy gondolom, hogy egy nagyon intelligens megoldás lehet egy kapcsolatra.

A nyitott kapcsolat egész mást jelent véleményem szerint. Sajnos a "nyitott" kapcsolat messze nem olyan érett szituáció érzelmileg, mint egy poliamori kapcsolat, hiszen sokkal inkább a vágyak kielégítéséről szól, mintsem a szerelemről. Ebből következik, hogy itt sokkal több lehet sajnos a meg nem értettség, a csalódás és a pofára esés... Ez sok esetben nem őszinte...

Szerintem pedig AZÉRT nem elterjedt, mert egyszerűen az esetek többségében az emberek érzelmileg nem elég érettek ahhoz, hogy leküzdjék a féltékenységet, az önzést, a "csak az enyém vagy" beidegződést. Pedig ezek sokszor képezik egy monogám kapcsolatban is a konfliktusok tárgyát.

Amíg meg nem tanuljuk egy picit jobban előtérbe helyezni azt az embert, akit szeretünk - akár jobban, mint magunkat - addig sajnos nem lesz igazán elfogadott sem a poliamori, sem a nyitott kapcsolat, de még a megcsalások sem fognak csökkenni...

#1.

Nem. Sőt, mondhatnánk, akár az ellenkezőjeként is elsülhetett volna a dolog. Tudom, hogy a poliamória és a nyitott kapcsolat nem azonos a poligámiával, de szerintem érdemes megjegyezni.

Már a görög-római jog is elítélte a poligámiát, és kizárólag egyetlen feleséget és egyetlen férjet engedett meg. A görög, illetve római filozófusok is szinte mindig ezt sulykolták az emberekbe. Persze megcsalás akkor is létezett, sőt, elfogadottabb volt társadalmilag, de szavakban semmiképp nem.

A kereszténység egy ábrahámi vallás, melynek gyökerei az ókori Közel-Keleten alakultak ki. Rokona a zsidó vallásnak és az iszlámnak. Előbbiből származik, utóbbi szinte leegyszerűsítve a "féltestvére", bár a "leszármazottja" is lehetne, hisz a kereszténységből is merít. Érdekes, hogy mindkét vallás hagyományosan megengedi a poligámiát. A zsidó vallásban számtalan királyt és egyéb szereplőt láthatunk, akiknek több vagy akár rengeteg feleségük volt. De Salamon király a csúcstartó, bár azért is meg kell jegyezni, hogy az érdekházasság is a korban ez egy jele volt politikai, gazdasági stb. szövetségnek, de Salamonnak volt egy csomó szerelmi házassága is. A zsidó vallásban a Tanakh, avagy Héber Biblia (ez a keresztény Biblia ószövetségi részének felel meg nagyjából) megengedi mindenképpen. A zsidók azóta nem gyakorolják a poligámiát (persze egy szép fokozatos folyamat részeként halt el), amióta megismerkedtek a görög és római kultúrákkal, illetve az európai kultúrákkal. Ma már nyilván elmúltak ezek az idők. Az iszlám szintén megengedi a poligámiát, bár csak négy feleségig. A Korán ezt írja róla. Egyébként érdekesség, hogy ez mégiscsak korlátozás (bár a modern, nyugati ember számára ezt fura lenne korlátozásnak nevezni), mivel az iszlám előtti arab világban és egyébként a zsidó világban is elfogadott volt akármennyi. Az iszlám azt is megjegyzi, hogy csak abban az esetben elfogadott a több feleség, ha a férj igazságos tud maradni közöttük. Sok muszlim országban és a nyugati muszlim közösségekben is azonban szintén elhalt a gyakorlat és ma már nem gyakorolják. Azonban a nyugati hatásoktól mentes vagy az írást kizárólagosnak tekintő muszlim országokban a mai napig elfogadott.

Logikus lenne tehát, hogy a kereszténység is elfogadja. Azonban ez nincs így, főként a görög-római kultúra hatására. Már a zsidók is átvették a hellenisztikus kultúrát, majd a Római Birodalom részévé váltak. Ekkor náluk is szinte eltűnt a jelenség. Tehát már a gyökerek is innen jöttek, illetve a kereszténység nyilván nem a Közel-Keletet hódította meg leginkább (bár az iszlámig például Egyiptomban és más közel-keleti országokban is abszolút dominált) Júdea környékét leszámítva, hanem azt követően a görög-római világot, majd a Perzsa kultúrát majd onnan ment tovább.

Európában tehát már a kereszténység előtt sem volt elfogadott a poligámia.

A poliamória azonban más kérdés.