Miért van az a beidegződés a társadalomban, hogy munkahelyen tilos ismerkedni, csajozni?

Sok helyen a cégek félnek az esetleges visszaélésektől (lehetséges összeférhetetlenség vagy vélt összejátszás, a panaszok vagy fegyelmi eljárások akadályozása, vagy indokolatlanul befolyásolása, tisztességtelen előny, stb. stb.), amik ebből adódhatnak. Dolgoztam bankban, ott például külön felsővezetői engedély kellett ahhoz, hogy mindkét ember maradhasson ilyen szituációban, miután megvizsgálták, hogy a kettőjük pozíciójában nincs átfedés vagy nem tudnak visszaélni vele (a főnök-beosztott viszony pl. abszolút tiltva volt, azonos csapaton belül dolgozni szintén, HRes családtagját sem vették fel, stb.).

Különben nem mindenki tudja felnőtt módjára rendezni az esetleges konfliktusokat, ezek pedig kihatnatnak a csapat munkájára, szakítás esetén pedig pláne necces a helyzet. Az esetleges kollégák boldogságra irigykedése nem mérvadó ebből a szempontból, nem ezért vannak ezek a szabályok, ennek még a gondolata is nevetséges.

Személy szerint én soha nem kezdenék munkatárssal, akkor sem, ha szabad a cégnél (pl. ahol most dolgozom, ebből nem csinálnak ügyet).. Túl sok komplikációt okozhat a jövőben. Anno ugyanígy voltam az osztálytársakkal, egyszerűen tabu.. Kinek mi.

Volt munkahelyi kapcsolatom, hosszú távon nem egészséges. Viszont tényleg jól meg lehet ismerni a másikat, és én amondó vagyok, hogy ha tényleg értékes kapcsolat alakul így ki, akkor még mindig jobban megéri összejönni és az egyik félnek munkahelyet váltani! Mert hozzánk illő társat sokkal nehezebb találni, mint jó munkahelyet.

Valamilyen szinten egyet tudok érteni a munkáltatók hozzáállásával, hiszen nem tiltják meg, hogy összejöjj egy munkatársaddal, hanem döntened kell, hogy elég fontos-e számodra az a kapcsolat ahhoz, hogy felvállald, akár a munkahely rovására is. Ettől a komoly kapcsolatok még simán kialakulnak, viszont a laza munkahelyi kavarásoknak elejét tudják venni.