Sok huszonéves nő (főként 20-25 közöttiek) évekkel a szakítás után is miért rajong, vágyakozik az exéért, akivel a legszebb éveket élték meg, és ennek a levét az új férfiak isszák meg, akik csak pár hónapig jók pótlékként?

Az a baj, hogy amikor nekiindulunk a párkeresésnek olyan Disney hercegnősen fogunk neki. Bennünk van, hogy akit először találunk meg, az lesz az igazi. És a mesék is mindig eddig tartanak. A hercegnőért jött a lovag... Happy End.

De arra már nem tanítanak meg a mesék, hogy mit kezdjünk azzal a helyzettel, vagy hogy hogy kéne kezelni, ha az első kedvessel nem az életed éled le. Hanem elég hamar ott találod magad megint a húspiacon.

Szerintem a legnagyobb probléma ott van, hogy ezekről senki nem beszél, hogy nincs igazán útmutatás, hogyan is kéne túllépni ezen, így aztán sokan nem tudják lezárni a régit. Még van, hogy évekig a volt kedves után picsog, mert neki senki nem szólt, hogy ez a hajó végleg elment és magától veszi el a lehetőséget a boldogságra.

És ez a jelenség annyira általános lett, mert erre nem nagyon készült fel a társadalom. A régiek életében még akit választottál azzal élted le az életed. Ők ebben nem tudnak tanácsot adni. Aki meg igen, az is hallgat mélyeket. Szóval be kéne integrálni társadalmi szinten ennek a normáját is... hogy hogy lépj túl a régi kedvesen. És keresd újra a boldogságot.

Ismerkedés során van egy aranyszabály, ha kettőnél többször hallasz az exről, akkor vedd a sátorfádat és lépj tovább,mert egyébként csak magaddal szúrsz ki. Tudom, hogy keményen hangzik, de ez így működik.Még jó 10 évvel ezelőtt volt egy ilyen randim, 10 perc alatt kb 10 említette az exe nevét(mondjuk nem dicsérőleg), gyorsan elköszöntem és már léptem is le....nem is vette észre mit csinál, csak mondta a sérelmeit. Ilyen emberrel teljesen felesleges párkapcsolatot kezdeni.

39F

Nem tudom, de kétféle emberrel sose kezdj:

1: amelyik állandóan az exét ajnározza

2: amelyik állandóan az exeit szidja