Miért viselkedem így a férfiakkal?

Na velem ez nem lenne

Te koslatnál utánam

Aztán lekoptatnálak

Ne aggódjál csicsuklnál nekem egyből tudnád hol a helyed

Aztán dugás után kapnál egy ötezrest hogy vehess magadnak bogyót

Igen, dettó, de csak bizonyos típusoknál.

Én elég erős személyiség vagyok, és szeretem, ha a másik is ilyen és van benne tartás. A szimpátiát, vonzalmat ki lehet mutatni pincsi kutyába átmenés nélkül is.

Mielőtt valaki azzal jön, hogy a macsók jönnek be, az nagyon téved. Arról van szó inkább, hogy a partnernek is legyen saját élete, mert nekem is van. Az jól esik és alap dolog, ha érzem, hogy fontos vagyok valakinek, számít rám és persze visszafele is, de a szerelemmel való üldözés, kétségbeesett telefonok, üzenetek fél óránként, szerelemes versek és dalok küldözgetése, nyálas csöpögés pont az ellenkező hatást váltják ki nálam is.

Azért rémülsz meg, mert ezek a pasik nem azok, akiket te keresel, és ki akar belemenni egy komoly kapcsolatba, ha te nem tudja viszonozni az érzelmeket.

Ha majd megtalálod a hozzád illőt, akkor nem fogsz megrémülni :)

A #6 voltam

Férfi vagyok, gimnáziumban ugyanezt tapasztaltam magamon... elkönyveltem, hogy vadászkutya vagyok, azóta kicsit változott, illetve most egyáltalán nem foglalkozok nőkkel.

Szerintem ez nálad is megváltozik, ha egy olyan jön a képbe, aki tényleg partner, és nem csak levadászod, és meg is van. Nálam ez volt. Levadásztam bármelyik lányt... elcsábítottam, aztán nem volt érdekes, mert szellemileg nem volt partner egyik sem. Aztán amikor egy olyat kaptam el, aki végre érdekes volt, és szellemileg partner, akkor ő vert engem földhöz, és most egy darabig nem nézek nőre. Ilyen ez :D

#9: Így van ez mindkét nemnél.

A vadászatban maga a vadászat az érdekes, nem a zsákmány, aztán majd úgyis jön az igazi.