El fog múlni az üresség, reménytelenség érzése, vagy már így maradok?

Egész életemben, és most is ejtettek, mielőtt össze tudtam volna hozni egy kapcsolatot. Eleve évek telnek el két alkalom között, hogy randira hívjon valaki, ami nőként eleve elég szánalmas. A mostani kudarc után pedig nem csak egyszerűen fáj, hogy nem sikerült, hogy nem voltam elég jó, hanem teljesen kilátástalannak látom a jövőt is. Máskor felálltam, hogy majd csinosabb leszek, szebb leszek, eljárok ide-oda, megragadok minden lehetőséget az ismerkedésre, de most csak mintha belülről jövően belenyugodtam volna, hogy ennél jobb nekem már nem lesz. Elmúlik ez egyszer, vagy most valami olyan tört el bennem, ami már nem fog megjavulni?