Miért van az, hogy egyes nők, hiába tesznek meg mindent, hogy külsőre vonzóak legyenek, a férfiak számára mégis láthatatlanok?

Nem tudom, milyen elképzeléseid vannak az ismerkedésről. Én vonzó nő vagyok, az utcán megfordulnak utánam, de eddig összesen életem során ha háromszor szólítottak le, csak úgy. Észrevesznek, de nem kezdeményeznek. Elég egyszerű a magyarázata: mert egyrészt az utcán olyan kis bezárkózó, szemem lesütöm, magamba fordulós vagyok (minthogy nem is szeretném, hogy leszólítsanak), hogy nem is bátorítok senkit a közeledésre, illetve nem-utcán meg nem igazán vagyok. Egyetemen, munkahelyen gyorsan beszaladok, megcsinálom, amit kell, a legszükségesebb emberekkel beszélek csak közben, nyilván kedvesen meg szívesen, nem az, csak nem barátkozni, ismerkedni megyek oda, így aki nem tartozik közvetlenül a saját kis csoportomba, az nem igazán kap a figyelmemből.

DE! Amikor párt kerestem, akkor kicsit élénkebb társasági élet már elég volt ahhoz, hogy ez a helyzet változzon. Barátnőkkel elmenni ide-oda, rendezvényeken megjelenni, koncertek, kilépni a komfortzónámból, utcán/buszon/metrón mosolyogni, "szemezni" szimpatikusnak tűnő férfiakkal, és tessék, már meg is lett az eredménye.

Alapvetően ezekre gondoltam az első válaszomban (a munkahelyi/egyetemi környezetben leszólítás nélkül is tudod fitogtatni a humorod, intelligenciád, egyébként meg elég egy kötetlen beszélgetésbe elegyedni valakivel).

Én még olyan, alapjaiban "nem rossz" nővel nem találkoztam, aki egy jó ruha meg ápolt külső hatására ne mozgatta volna meg egy férfi fantáziáját.

Nálam egyetlen dolog ami instant nemtetszést vált ki, az ha valaki el van hízva, de láttam már olyan férfit akinek még az is bejött. Szóval szerintem az utcán szeme jövő férfiak 20%-nak csak bejössz, maximum nem veszed őket észre / nem tudják kimutatni az érdeklődésüket.