Kedves lányok! Hogyan legyen egy férfi magabiztos a 200. visszautasítás után?

#30: Ez igaz! :D Bár komoly kapcsolatban elvárom a logikát. Egyéjszakásnál valóban nem ezért szeretek valakit. :D

Kb. olyan szintű válasz lenne a normális, mint a tiéd. Valamiért, ilyen nem gyakran szokott érkezni az ilyen kérdésekre. A neten valóban minden fent van, kérdés, hogy mi hasznos és mi nem. A PUÁ-ról pl. rendszeresen veszekednek. Én, laikusként, aki semmit sem tudok róla, fogalmam sincs, hogy az jó vagy rossz dolog.

A bepróbálkozást tök jól leírtad. Valamiért, nem szokott sikerülni ez a szint a többségnek. Bár megértem, hogy aki nem sikeres csajozásban valamilyen ok miatt, az több nőnél próbálkozik.

A külső tényleg fontos, de sokan nem javítanak rajta. 1 év kondi, új ruhák, stb. nem kevés energia és idő. Panaszkodni egyszerűbb. :D

Utolsó, aranyos vagy. Honnan fogod tudni, ha ismerkedsz egy sráccal, hogy hány lánynál próbálkozott így vagy úgy? Én nem mondanám meg neked.

Egyébként gyakorolni kell a nőkkel a kommunikációt, kezdeményezést, ha valaki fejlődni akar. Senki nem születik isteni tehetségnek. Maximum korán jó mintákat lát.

#36

Miért kéne külön a nőkkel való kommunikációt tanulni?

A pasikkal való kommunikálást is tanulod? (mármint tudatosan)

Én ismerem a páromat nagyon régóta, tudom, hogy viselkedik, a saját szemeimmel láttam, hogy nem repül rá mindenkire, aki nőnemű, és ez nagyon szimpatikus volt kezdetektől fogva.

(Nem tudom, megéri-e egyáltalán említeni, hogy mellesleg beszélgettünk már erről, és ő is mondta, hogy soha nem szeretett "csak úgy" bepróbálkozni, nem is sok csajnál tette.... De gondolom úgyis "hazudott" :D )

Attól, hogy a mostani párod ilyen, még a legtöbb férfinek okozhat problémát a kommunikáció. A nőknek ilyen szempontból könnyebb, egyrészt gyerekkoruk óta "gyakorolják" egymás között a kommunikációt, amíg a fiúk focizgatnak (és eszük ágában sincs egymással pl. az érzéseikről beszélgetni), másrészt még mindig a férfiak az aktív kezdeményező fél, tehát eleinte kommunikálniuk is jobban tudniuk kell.

Szerencsés esetben jó szocializációval ezt a gyermekkoruk során megtanulják (pl. látják az apjuk és az anyjuk közti interakciókat), kevésbé szerencsés esetben pedig felnőtt fejjel kell megtanulniuk, amiben nincs szégyellnivaló. Legalábbis én nem fogom azért szégyellni magam, mert elváltak a szüleim, és 6-7 éves korom óta nem volt előttem hiteles minta, hogy hogyan is viselkedik, kommunikál, bánik a nőkkel stb. egy magabiztos férfi.

A bepróbálkozást pedig ne keverjük össze azzal, hogy valaki sok nővel kommunikál.

"A "minden csajnál bepróbálkozás" alatt szerintem egyszerűen azt értik, hogy ne kiéhezett perverz módjára nyomulj minden csajra. Helyette légy társasági ember, aki szívesen beszélget bárkivel, és ha megvan az összhang valakivel, akkor lépj tovább. De ne kanos kiskutyaként akaszkodj rá minden nőre, aki véletlenül rád mosolygott."

#38

Szép és jó, de általánosítás. Én pl "lány létemre" világ életemben ki voltam közösítve, mert "fura" gyerek voltam, úgy 20 éves koromig SOHA nem beszéltem az érzéseimről senkinek, sőt, nem is igazán beszélgettem senkivel, a szüleimtől se láttam jó példát (ők is vagy duzzognak egymásra, vagy ordítanak egymással, nem tudnak megbeszélni semmit értelmesen), 21 évesen találtam először olyat, akivel tudok beszélni őszintén. Számomra ez nem tanulandó, bonyolult valami volt, hanem olyan, mint a drog, kipróbáltam, és azóta nem tudok leállni vele. Éppen azért, mert régen senkiben se bízhattam, most nagyon jó, hogy valakinek beszélhetek a gondolataimról, érzéseimről, és azóta nem okoz nehézséget abszolút.

Nem gyakorlat kérdése.

#39: A kommunikáció tanulható. És mint minden olyat, ami nem megy eleve jól az embernek, tanulni lehet/kell. Oké, hogy neked egy csettintésre ment a dolog (ami igazából pszichológiailag elég irreálisnak tűnik), de ettől még nem fog mindenkinek.

Ismerek pár lányt, akik kb. hasonló történeteket szoktak mondani, ha mesélnek magukról. Kisvárosban lakunk, egy részükkel egy utcában laktam, egy részükkel egy osztályba jártam. Mindegyikük nagyon drámaian tudja előadni, hogy ki voltak közösítve. Igazából, csak nem voltak népszerűek, de rengeteg ember figyelt rájuk és segített nekik. Mindnek voltak barátai.

És ismerek olyanokat, akik valóban ki voltak közösítve. Egy katasztrófa az életük.

Az az állításod, hogy a kommunikáció nem gyakorlat kérdése, mire van alapozva? Hogy te jó helyzetben voltál és ment a dolog? Ha ezt elmondod egy pszichológusnak, jót fog mosolyogni.

Ha tetszik, ha nem, tanult mintákból dolgozunk. Gyermekkorunktól kezdve látunk mintákat és az első pár évben ezeket próbáljuk utánozni. Aztán később, kialakítunk saját viselkedési mintákat is, de ezek többségének a hozott dolog az alapja. Ha a hozott dolog rossz, akkor lehet változtatni a dolgon. Egy tajparaszt is megtanulhat normálisan kommunikálni.