Ha 22 éves létemre még egy csókig sem jutottam el, akkor azt gondolnátok, hogy valami gikszer van nálam, vagy szimplán azt gondolnátok, hogy még nem jött el az az ember életembe? 22/F

Nyilván ha csók sem volt, akkor még párkapcsolatom és szexuális együttlétem sem. Pedig én teszek azért, hogy legyen valakim. Randira hívok ismerősöket, társkeresőzök, beszélgetek, flörtölök, de mindig pofára esek, amikor komolyra fordulna a dolog. Egyébként egyáltalán nem vagyok ilyen antiszociális szobakukac, vannak barátaim, járok bulizni, egyetemista vagyok, vannak hobbijaim, életcéljaim, diákmelót is bevállalok a suli mellett, és a lányokhoz sem telesz*rt gatyával megyek oda, épp ellenkezőleg. Tök simán, oldottan el tudok velük beszélgetni, lazán kezelem a randikat is, de egyszerűen sosem jutok el A-ból B-be.

Tudom, hogy ez nem egy verseny, de úgy érzem, hogy eléggé le vagyok maradva. Több olyan ismerősöm van a saját korosztályomból, akiknek már gyerekük, élettársuk, esetleg házastársuk van. Ehhez képest az, hogy én még csókolózni se csókolóztam, elég nagy hendikep szerintem.