Mit tegyek ebben a helyzetben?

Tavaly nyáron történt egy esemény az életemben, amitől padlóra kerültem. Mivel mindig is magamnak való ember voltam nem voltak barátaim, akikre támaszkodhatnék így idegenektől kértem segítséget. Teljesen magam alatt voltam, mindezt még tetőzte az irgalmatlan magányosság érzése. Azt tanácsolták, hogy ha már se kutyám, se macskám, és 0 az önbizalmam csináljak egy kamu facebookot és kezdjek el rajta bejelölgetni embereket, és így lesz társaságom. Akkor ez nagyon jó ötletnek tűnt, bele sem gondoltam, hogy milyen buktatói lehetnek. Pár hét alatt összehoztam egy szép kis társaságot magamnak. A hangulatom tényleg jobb lett, volt kikkel beszélnem, nem csak az üresség volt nap, mint nap. A probléma pár hónap után következett, amikor akikkel közelebb kerültünk egymáshoz elkezdték szorgalmazni, hogy találkozzunk. Itt elkezdtem különböző kifogásokat keresni, hogy miért nem jó most stb.. Egy ideig működött, aztán csak a balhé lett, mert nekem soha nem jó. Itt már éreztem, hogy ez eddig tartott. Aztán elegem lett belőle, hogy hülyének nézek másokat és töröltem a fiókot. Akikkel közelebb kerültünk egymáshoz próbálom a mai napig tartani a kapcsolatot, de már nem facebookon, hanem egy másik helyen. Egyiküknek sem mondtam el, hogy igazából mi is a helyzet. 4 emberről van szó, szerintem 1 kivételével megértenének mind. Az egyik egy tőlem kb. 20 évvel idősebb nő, aki elvált, vele nagyon sokat beszélgettem mindenről. Szóba került a szex téma is, és ez lenne az ok, amiért idejöttem, hogy adjatok tanácsot. Az 1 év alatt tényleg baromi sok mindent elmondtam neki, ő is nekem és úgy érzem, hogy szívesen beszélgetnék vele a saját nevemben inkább. De félek, hogy ha elmondom neki, hogy akivel 1 évig beszélt nem az, akinek eddig hitte, akkor elküld a búsba, meg kell hagyni, teljesen jogos lenne.

Szóval szerintetek mit tegyek? Valljam be neki, vagy ne? Az oké, hogy nagyon jóban vagyunk, de azt nem tudhatom biztosra, hogy erre is úgy fog-e majd reagálni, mint más dolgokra, amiket megosztottam vele.