Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
(nagyon hosszú) Nem sikerült semmi barát/párkeresés címen. Nem látom a kiutat. Mit tennél ebben a helyzetben?
Kezdem nagyon az elejéről. Még kisebb koromban (4-9év) durván korlátozva voltam úgy nagyjából minden szabadságomban. Igen, túlzás nélkül el voltam rabolva ('legálisan'), ne részletezzük, semmi következménye nem lett. Ebből is kifolyólag szociális téren kb. nulla lettem. Nem sikerült megbarátkozni szinte senkivel. Se később az iskolában, se középiskolában, és később sem. Valamiért nem kedveltek az emberek. Sehol. Biztos volt rá okuk, nem tudom, nem őket akarom bántani. Az a kevés ember(21 év alatt összesen 3), akikkel 'megbarátkoztam' azok is felszín kapcsolatok voltak. Tehát évente egyszer, nagyon max kétszer el lettem hívva szórakozni. Itt se sikerült 'kibontakozni'. Itt is láttam a társaság nagyrészén, hogy nem kedvelnek. Nagyon nem. Mondanom sem kell a lányokkal való kapcsolatom még inkább semmilyen volt. Róluk mégjobban látszódott ez a taszítódás. Nem volt kivel beszélnem. Hiányzott egy barát. Hiányzott egy szerelem. Csak azt akartam, hogy szeressen valaki.
Rengeteget probálkoztam. Sok előadást hallgattam, sok könyvet olvastam, sokat 'gyakoroltam'. De semmi. Nem kaptam meg ezt a szeretetet. Csak a magányt. Megszoktam. Betöltve 21. életévem már bőven megszoktam. Életkedvemet összesen az tartotta meg, hogy tudom, 27-28 éves koromra lesz jobb életem, lesz pénzem, stb.
Persze hamar nyilvánvaló lett, hogy a jövendőbeli pénz nem fogja megoldani, de még csak befoltozni sem ezt a hiányt. De legalább lesz valami. Legalább a 'jólét' 'életben tart'.
Aztán 4 napja elhívtak egy 'buliba' voltunk egy jópáran (8+). Ez volt az első, hogy sikerült lányhoz közel kerülni. Nagyon közel. Sajnos a buli alkalmával elrontottam 1-2 dolgot. Nem volt szándékos, pia is közrejátszott, de volt egy pár 'hibám'. Sajnos ez épp elég volt, hogy ebből a nagyon közelből távol legyen. Nem mondom, hogy megutált, de azt azért éreztem, hogy többet ne várjak tőle. Nem direkt volt. Viszont nekem azóta nagyon hiányzik. Végül meg sem kerestem, láttam rajta, hogy felesleges. Ott vagyok, hogy már nem érdekel az a nagy 'jövőkép'. Felesleges. Ezt az érzést nem fogja megvenni a pénz. Eltűnt a maradék életkedvem is. Már nincs miért. 21 év után nem sikerült legalább egy picit szocializálódni, barátnőt találni. Úgy látszik ennyi.
Megszoktam a magányt, nem lett volna gond, ha nem kavar be ez a buli. Hiányzik. Ő meg valószínüleg már a nevemet se tudja. Már tényleg csak az végső megoldás jár a fejemben. És hirtelen nincs mi ellene szól.
Azt sem tudom mi értelme volt ezt megírni..
Hátha valaki tud adni egy utolsó jótanácsot... vagy.. vagy nemtudom. Bármit.
21/f
Nekem ez inkább azt bizonyítja, hogy sikerült szocializálódnod, különben hogy kerültél volna közel ahhoz a lányhoz? Ha egyszer sikerült, valószínűleg többször is fog.
Megjegyzem én eddig életemben 1 buliban voltam, de nem az én világom, kb csak vártam, hogy végre mehessek haza. És ezzel vannak így mások is, ettől nem kell kétségbe esni.
Hasonló a történeted az enyémhez, csak nálunk nem volt kimondva, hogy "elraboltak", hanem még verést is kaptam, hogy miért nincsenek barátaim. Ha meg elmentem mégis valakihez akkor azért.
Egy elmebeteg alkoholista volt az én apám. Még él valahol, de lassan beledöglik a vég nélküli ivásba.
A tetejébe még azt is felrója nekem, hogy nem állok vele szóba mióta sikerült megszabadulni tőle. Kétszer beszéltünk, az elsőn csak az anyai ági rokonaim fikázta másodjára engem csesztettett, hogy én miért nem beszélek vele de máig helyénvalónak érez minden verést "megérdemeltem". Ezek után nincs miről beszélni. Soha nem fog megbánást mutatni. Egy elmebeteg őrült.
Sajnos sikerült "elörökölni" belőle pár dolgot. Ez a legrosszabb az egészben. Esélytelen a barátkozás ezzel a mentális betegséggel. És még csak sajnálni sem érdemes érte, mert a betegség olyan irányú, hogy akivel megszakad a kapcsolat az masszívan utálni fog, ráadásul részben jogosan is.
#1 Nem bírnék még ki 7 évet.
#2 Nekem nem fontos, hogy buliról legyen szó. Bármilyen program megfelel. És nem, nem sikerült, mivel elrontottam azokat a bizonyos dolgokat, szóval nem nullán, hanem mínusz 1en vagyok.
#3 Kimondva nálunk sem volt. Iskolába nem jártam, emberekkel nem találkozhattam, nehogy elszóljam magam. Apám volt, 'megtehette'. Megfenyegetett egy párszor, hogy megöl. Láttam már megtenni mással, szóval elhittem neki. Szerencsére az enyém megdöglött már, nem vagyok túl vallásos, de remélem hamarosan találkozok vele.
Ez a rendkívüli utálat csak felé van, az emberekhez alapvetően szeretettel állok hozzá, nem tudnék mást bántani, ezért sem értem a tőlem való taszítódást.
#kérdező
Nos hát igen. Nálunk nem ilyen jellegű volt. Mindenfelé azt KELLETT mutatni, hogy milyen jó minden. Ha bakiztunk annak automatikus következménye verés volt, vagy rugdosás.
Egyedül hazudni és kombinálni tanultam meg mellette. És lett egy jó kis törésvonal bennem apám világa vs anyám világa... Rémes, nem is tudok vele mit kezdeni. A többiek meg azt gondolják hogy egy komolyabb mentális problémában szenvedek, mert hasonlóak a tünetek. Mondjuk a zárkózottság semmiképp se jó... Meg az állandó harc magammal sem. Egyik felem mondja, tedd meg, legyél genyó, a világ szar, kapja be mindenki, szarni másokra, hazudni kell, csak a balekok tisztességesek vs hazudni bűn, a jó munka elnyeri jutalmát, a világ alapjában véve jó stb.
Úgyis beleőrülök.
Nekem mindenre gyógyír az olvasás és az utazás!
Olyan is van, hogy az ember egyszerűen szar helyre született, olyan emberekkel körbe véve, akikkel nem képes megtalálni a közös hangot. Nem lehet mindenki tökéletes, neked a szociális készség gyengeség. Ez van!
Viszont azt javaslom, hogy ha tájékozott, művelt, nyitott, világlátott embert csinálsz magadból (sokat olvasol (bármilyen könyvet!!), utazol, beszélgetsz másokkal, KÖTETLENÜL fiúkkal-lányokkal, ismerkedsz kultúrákkal, szokásokkal) amellett hogy hatalmas élményeket szerzel, a személyiségedet is tudod formálni, alakítani. És hidd el, hiába indulsz el egyedül ezen az úton, a végén 1500 %, hogy nem leszel egyedül. Nem kell 5 csillagos hotel Hawaii-on, nagyon alacsony költségvetéssel is lehet utazni. Ha szenvedélyt csinálsz magadnak az utazásból, a könyvekből, akkor az csak építeni fog téged. Lehet más hobbikkal is kitölteni az életedet, sport, horgászat, kocsik, barkács, bármi. Csak érdekeljen, foglaljon le, mert az is építi a személyiségedet. Nem másokért, hanem azért, hogy te büszkébben és boldogabban tekints a jövőbe. És ha megtaláltad az utadat, jön a szerelem is.
A 8-as válaszoló szerintem nagyon jo dolgokat irt. En azt gondolom, hogy először barátokat szerezz, es utána járjon a lanyokon az eszed, mert folyamatos bukás lesz az eredménye, s mint minden tanulási folyamatnak igy az ismerkedésben is vannak buktatók. Most csinálsz par hibát amit nem fogsz elkövetni 5 ev múlva, tanulsz belőle. Tudod mennyi hibát követtem el, el nem tudod képzelni..
Viszont nem értek egyet a 4-es válaszoló tanácsával. Felvenni egy szerepet, nem egy férfihez való viselkedés, te olyan vagy amilyen, ha megjatszod magad, akkor azert nem fognak "szeretni" mert szerepet jatszol, es kiszagoljak. Nem beszélve arról, hogy hogyan nézel a tükörbe, hogy pl tudod, hogy azert kedvel par ember, mert egy szerepet jatszol. Teljesen kifogja nyírni a maradék önértékelésedet is.
Fogadd meg a 8-as tanácsait. En azt javaslom válasz olyan hobbit ami erdekel es sok ember részt vehet benne. Kirándulások, tánc, sport, videojátékok, nyelvtanulás, stb. A lényeg, hogy emberek között, legyél.
Nincs olyan tul nagy tapasztalatom ebben, de azok a par sracok, akik ez en ismeretségi körömben, ilyen problémával szenvedtek, az azert volt mert megjátszottak magukat, ha az esetek 50%-aban be fogtak volna a szájukat, lettek volna barátaik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!