Miért nem találok magamnak párt?

Nem ismerlek, ezért nem tudhatom...De szerintem oka van annak, ha az ember nem talál párt, pedig szeretne. Önmaga. Az ok jelen esetben te magad vagy.

Valahogy azt érzem az írásodból, hogy te egy párkapcsolattól várod a megváltást, a boldogságot, pedig egyedül is meg kellene találnod azt. Értem, hogy magányt érzel, én is éreztem sokáig, de ettől még az ember lehet jókedvű és boldog. Hozd rendbe az életedet, elsődlegesen legyen munkád. Aztán keress valami hobbit amit szeretsz, építs ez köré barátságokat, ismerkedj, randizz, és előbb utóbb össze fog jönni.

Ha az sugárzik belőled az emberek felé, hogy jaj de szerencsétlen vagyok, nem kellek senkinek stb, az nagyon taszító! Az önsajnálat nem vonzó, hidd el.

Előbb légy boldog egyedül, aztán akarj párt. Mert ha össze is jössz valakivel, rá fogod zúdítani a magányodat ami felgyülemlett benned, és meg fogod fojtani a ragaszkodásoddal, ha nem tanulod meg egyedül jól érezni magad.

Nekem sem voltak igazi közeli barátaim sokáig. A férjemet neten, társkeresőn ismertem meg. Más módon nem is ismerkedtem soha, csak interneten keresztül, mert túl félénk vagyok.

Nekem kellett változtatnom ahhoz, hogy az életem jobbra forduljon. Később neten találtam barátokat is az egyik hobbim által.

Viszont mindenek előtt én anno egyedül is jól éreztem magam, és nem arra gondoltam folyton, hogy sosem lesz senkim, nem kellek senkinek. Éltem az életemet többnyire vidáman. Néha -néha belémcsapott, hogy magányos vagyok, ez természetes, de nem ez uralta az életemet. Párszor összejött kapcsolat is, de nem lettek hosszabb távúak. Mind véget ért még 1 év előtt. A leghosszabb is csak 10 hónap volt.

Egyik nemnek sem könnyű, de aki akar és tesz érte, az talál magának normális párt, csak próbálkozni kell.

Cukorborsó, amíg nem szeded magad össze lelkileg addig ne akarj kapcsolatot.

Először szeresd meg magad, legyél pozitívabb az ég áldjon meg, 23 vagy... Ha a meló csak keseríti az életed, keress másikat vagy tanulj még valamit, ha nem érzed jól magad ott ahol vagy mozdulj! Járj olyan helyekre amiket szeretsz ahol jól érzed magad , keress hobbit magadnak. Tapasztalatból mondom sokkal boldogabb leszel és minden egyszerűbb lesz.

Nem a pár dolga,hogy felépítsen :) magad kell felépíteni egy társ pedig fejleszt. Ha ehhez gyökeres változás kell tedd meg.

"Ugorj" mert szárnyalni fogsz ha hiszel benne,hogy ha kitartassz bármit elérhetsz

Lehet hippisen hangzott de ez az igazság.

20L

Nagyon könnyen mondunk ítéletet más fölött!

Én kicsit idősebb vagyok mint Ti (ezt persze csak vélelmezem, de tuti), ezért van pár dolog a hátam mögött.

Boldog házasságban éltem, míg a férjem fiatalon súlyos beteg nem lett. Hosszú éveken keresztül ápoltam, majd elveszítettem Őt. Van egy gyerekem, aki óvodás volt amikor a férjem beteg lett. Akkor vettünk házat amit épp" felújítottunk.

A munkám álom volt (mindig is erre a pályára készültem), a munkahelyem/kollégáim szintén.

Tehát tökéletesen indult az életem.

Aztán ahogy már írtam is: a férjem beteg lett, ápoltam, majd eltemettem. Az addig átlagos anyagi helyzetünket ez padlóra tette.

Aztán jött nekem is egy betegség, majd ezt követően az álommunkám is megszűnt egy "rendszer adta" jogszabályi lehetőség és egy barom vezető élre kerülése miatt.

Sosem hagytam el magam, nem is tehettem.

Jelenleg is dolgozom, szerencsére sosem voltam munka nélkül.

Mindig is tettem azért,hogy talpon maradjak.

Azóta kialakult egy jó párkapcsolatom is.

DE: ha elolvastátok a bejegyzésemet láthatjátok azt,hogy az élet rendezte nagyrészt azt a sok rosszat amibe belekerültem.

Tehát csak félig igaz az,hogy mi vagyunk a saját sorsunk kovácsai...

"Ha egyedül képtelen vagy a boldogságra, akkor a párkapcsolattól se fogod megkapni azt a felhőtlen boldogságot."

Ha 1 lábon képtelen vagyok járni, akkor 2 lábon se fogok tudni? Könnyű ilyen mélyenszántó bölcsességeket fabrikálni... Szerintem az élet páros játék, olyan, mint a ping-pong, egyedül nem túl élvezetes, sőt...