Mi erről a véleményetek, voltatok már ilyen helyzetben?

Az utóbbi években elég sokat csalódtam a nőkben, lehet csak én voltam ilyen szerencsétlen, hogy pont ilyeneket fogtam ki, de nem is feltétlenül ez a probléma. Átestem a ló túloldalára, régen, ha tetszett egy lány rögtön ráírtam, felkerestem, elkezdtem vele beszélgetni, megismerni, nem voltam körültekintő aki kicsit is tetszett, felvettem vele a kapcsolatot és megpróbáltam megismerni, ha ez nem volt akadály. A sok csalódás miatt mára ez már odáig fajult, hogy eleve félek ráírni valakire, vagy addig keresem benne a hibákat, hogy már rá sem írok (pl ő túl messze lakik, ő túl gazdag és biztos lenézne, ő túl sok buliba járkál stb.) Akarva akaratlanul előjönnek bennem ezek a kétségek és teljesen elbizonytalanodok, és már inkább rá sem írok. Az utóbbi időben fel is hagytam ezzel, hogy én rá akarok találni a szerelemre, mert ugye arra nem csak várni kell hanem tenni is érte. De akármennyire is próbálom elfojtani ezt az érzést magamban annál kilátástalanabbak és rosszabbak a napjaim. Tudom magamról, hogy ez lenne számomra az igazi boldogság, tudom hogy ezt akarom, párkapcsolatban élni, mert király társ/férj/apa lenne belőlem. Csak nem találom a párom, és valami egyre jobban ellehetetleníti azt, hogy valaha is megtaláljam.

Ti éreztetek már így vagy valami hasonlót?

20/F