Ismerkedés elején megéri ennyire nyitottnak és őszintének lenni?

Az az igazság, hogy én csak akkor tudok ellazulni és jobban beszélgetni, ha rendesen megismerjük egymást, mindent tudunk egymásról. Nem csak a jó dolgokról szeretek beszélgetni. Mivel ez egy anonim oldal ezért leirom mikre gondolok.

Elmondanám neki azt, hogy kevés oxigénnel születtem, emiatt tanulási nehézségeim akadtak, nem tudtam valami jó szakmát elvégezni. Ha beszélgetek valakivel néha nem értem miket mond, igy azt hihetik nem figyelek eléggé. Megváltozott munkaképességű vagyok, mert egyrészt nem olyan rég vesztettem el anyukámat és idegösszeroppanást kaptam, utána megállapították rólam, hogy aspergeres vagyok. Szerencsére anyagiakkal nincs problémám, mert kapok annyi ellátást a fizetésem mellé. Azt is elmondanám, hogy nem volt még barátnőm, mert egyrészt nincs sok barátom, nehezebben ismerkedem és voltak lehetőségeim, de sajnos nem tetszettek. Legutóbb is rám írt egy pár lány társkeresőn, de képeken nem tetszettek.

Nos nem akarom csak ezekkel traktálni nem az a célom, hogy sajnáltassam magam csak szeretném, ha nyíltan ismerkednénk ő is megosztaná nekem ezeket. Szerintem a gyengességeink megosztása az igazi erősség csak eddig sose mertem ennyire őszintének lenni. Mindig vissza húz az az add el magad csak a legjobb tulajdonságaidrol beszélj mentalitás. Én nem akarok úgy randizni valakivel, hogy úgy érezzem magam mintha állásinterjun lennék, és csak a marketing dumákat tolnánk ezerrel. Én csak ismerkedni szeretnék nyíltan nem játszadozva nem taktikázva. Ennyire gáz, ha valaki nyitott és részletesen elmondaná, hogy ki ő? Nekem így menne könnyen az ismerkedés. Mit gondoltok ez túl sok lenne egyszerre? Én már elfogadtam magam teljesen van rendes önértékelésem, önkritikám és az a leghelyesebb, ha magunkat adjuk és csak magunknak feleljünk meg, ne másoknak. Elég sok időbe került rájönnöm erre.