Az felmenti a nőt a cselekvés alól, az a mondás hogy Háát a férfi kezdeményezzen, férfi dolga?

"I demand equality between men and women

Except when I get special treatment for being a women"

Nem lenne gond a hagyományos nemi szerepek eljátszásával, ha

1) A nők ugyanúgy hoznák a saját részüket, mert nekik is van ám feladatuk, nem csak az ücsörgés meg várakozás.

2) A kezdeti rituális játszmázás után rájönnénk, hogy mégiscsak önálló személyiségek, emberi lények vagyunk, és nem színészek, akik csak szerepet játszanak.

Komolyan kezdem azt hinni, hogy azért vagyok sikertelen a társkeresésben, mert a nőket is EMBERNEK tekintem, nem szextárgynak, színésznek vagy magatehetetlen kisbabának. Valahogy eme korlátozásokból nem megy nekik a kitörés, nem is akarnak... És akkor az én hibám, hogy nem úgy játszmázom, mint valami párosodó állat az őserdőben, hanem felhasználom, hogy mégiscsak Homo sapiens sapiens vagyok?

Jó, oké, a kultúrához hozzátartoznak bizonyos játszmák is, rendben, elfogadom. De amikor megpróbálkozom ezekkel hadd ne a puszta ignorálás legyen már a válasz, miközben az elmebeteg/alkoholista/bántalmazó férfiállat meg különb bánásmódot kap... Vagy az a baj, hogy még ezek a próbálkozásaim is túl intellektuálisak, és hörögnöm, bűzlenem vagy kiabálnom kéne?

Mindezek után én baromira tudnám értékelni egy lány közeledését, ha átugorhatnánk ezt az állatias rituális részt, és rögtön, mint EMBER lehetne kommunikálni. Letojom, hogy "hogy néz már ki". Szúrja ki a saját szemét, akinek nem tetszik.

25/F

Ez egy elég idióta kifejezés, hogy felmenti-e :D A kezdeményezés egyik félnek se kötelessége, de ha nem akar egyedül meghalni, akkor nem árt, ha kezdeményez az illető. E van.

Egyébként az égvilágon semmi logika és kohézió nincs abban, amit idepötyögtél. Először hisztizel, hogy a nők nem kezdeményezőek, aztán azon hisztizel, hogy a nők karakánok, és a pasik nem kezdeményeznek. Dönts már el mi a bajod a nőkkel, mert egyszerre minden nem lehet, irgumburgum.

Hagyományosan a férfi kezdeményez. De a nőnek illene vennie a lapot. Ha a nő semmi jelét nem adja annak hogy érdekli a férfi akkor abból nem lesz semmi.

Fordítva is megtörténhet ha egy nő rámenős.

A bibi ott van a sztorival, hogy a pasik 90%-ának nem okoz gondot, hogy kezdeményezzen, tudja, hogy hogyan, tehát össze is jön, és nem omlik magába, ha nem vevő a csaj, hanem kinézi a következő.

Így a csajok egyáltalán nem szorulnak rá, hogy rátok várjanak. :D És hül.yék lennének rohangálni a lelkibeteg lúzerek után, mikor a normális pasik meg helybe mennek hozzájuk. :D

Úgyhogy nektek igazából a pasik 90%-a okozza a problémát, akik még mindig tudnak férfiasan viselkedni, és fel tudják szedni a lányokat. :) Vagyis egyszerűen jobbak nálatok és így persze sikeresek is.

A ti elvárásotok kb. az, hogy dobják ki a csajok az ajándék csokit, és küzdjenek inkább véres verejtékkel egy darabka száraz kifliért. :)

Nos egyrészt, én kikérem maganak amiket itt sokan leírtak. Nem egyszer kezdeményeztem nőként, ezért is lettek kapcsolataim, a mostani is így jöhetett létre. No nem úgy kell elképzelni, hogy az utcán rámásztam egy pasira. Odamentem olyanokhoz, akiket látásból ismertem, beszélgetést kezdeményeztem, akár találkozót is. Szóval, közeledtem feléjük, elég egyértelműen, és kivétel nélkül vették a lapot. Nem volt megalázó se számomra, se a férfi számára. Kapcsolatban is kezdeményezek, részt veszek a problémák megoldásában, programok kitalálásában és az anyagi terhekben is. Viszont ugyanezt elvárom a másik féltől is. Ha nem kapom vissza, amit adok, akkor nincs miről beszélnünk, mivel nekem társ kell, nem egy jól mutató bábu, és nem is egy főnök, vagy magányelűző.

A legtöbbször, akik nálam kezdeményeztek elképesztően nyomulósak voltak, és nem vették a lappt, hogy nem. Akkor sem, ha az arcukba mondtam, vagy felképeltem őket, mert tapiztak, erőszakoskodtak (annak ellenére, hogy egyáltalán nem pártolom a fizikai erőszakot). Így én köszönöm, de ebből sose kértem. Sok férfi nem érzi a különbséget a tapadós nyomulás és az udvarlás közt.

Másrészt: a nők nagy része csak várja a sült galambot, de nem tesz érte semmit. Ez sem elfogadható, igenis ki kell mutatni, ha valaki érdekel.

Harmadrészt: felesleges azon nyavalyogni, hogy valaki elutasít. Bármilyen nemű is az illető. Ha nem, akkor nem, lapozni kell és kész. Velem is volt ilyen, nem vettem magamra. Többet nem kerestem az illetőt, és mással ismerkedtem.

És végül: gyűlölöm a játszámákat. Csak megnehezítik az ember életét, nekem pedig soha nem volt türelmem ehhez. Van életem, tanulmányaim/munkám, hobbijaim. Ha valaki az életem része akar lenni, akkor tegyen érte, és kész.

Párommal már lassan egy éve együtt vagyunk, és kifogástalanul működik a kapcsolatunk. Persze, az elején nálunk is volt bizonytalanság, tapogatóztunk, ismerkedtünk, randiztunk. De amint magunkban eldöntöttük, mit akarunk, már nem volt kérdés semmi sem. Minden magától jött, könnyedén, erőlködés nélkül.

Ha 500 alkalommal elküldenek a francba, akkor valamit nagyon rosszul csinálsz.

Nincs olyan mondás, ami a kérdésben szerepel.