Akik boldog kapcsolatban élnek, olyan lánnyal akinek volt már 1gyereke, kisgyerekes anyukák! Mindent az ilyen kapcsolat elejéről?

Bepiálva tetted fel a kérdést vagy hogy sikerült ilyen jól megfogalmazni?

Volt már egy gyereke? Eladta vagy felhízlalta és megette?

32N vagyok,2 gyerek,4-6evesek,2eve van potapukajuk.

Minden megegyezes kerdese,en azt lattam jonak h teljes koruen szabad kezet kapjon (persze ismerkedes soran azert alaposan atbeszeltuk h kinek mit jelent a gyerekneveles,milyen ertekrendet kovetunk,o sokat olvasott es olvas a mai napig is temaban konyvet,cikkeket),ha vmiben nem vagyunk kozos nevezon (ami ritka),gyerekek kovetik annak a felnottnek az utasitasat aki kimondta es zart ajtok mogott megbeszeljuk h legkozelebb ezt inkabb maskepp.

Eleg hamar bemutattam oket egymasnak,ezt a paromra biztam,amikor o kivancsi volt rajuk,reszerol jelnek vettem h komolyan gondolja a kapcsolatunkat.

Ajandekokat kaptak osszekoltozes elott is,anyagilag osszekoltozes ota tamogat bennunket.Egy csalad vagyunk,mukodik es szerintem foleg azert mukodik mert nagyon kicsi korukban ismertek meg,es nagyon nyitottan alltak egymashoz.Mindket fel:)

1 év után mutattam be a páromat a gyerekeimnek (12 es 7). Habár a kapcsolat eleje óta tudtuk h együtt fogunk megöregedni, a gyerekek apja sajnos annyit duruzsolt a gyerekeknek, hogy ezért került sor rá későn. Még nem élünk együtt.

A 3. találkozásnál már nagyon megkedvelték addig volt előítélet.

Ma már inkább tekintik őt Apukájuknak mint az igazit mert sokkal megbízhatóbb, sokkal empatikusabb,ha rá is szól a gyerekekre akkor mindig igazságos. A gyerekek nagyon szeretik benne hogy maximálisan ki tudja mutatni az érzéseit feléjük és felém is. És még ami fontos nekik hogy sosem ígérget felelőtlenül és mindig őszinte.

8 és fél éves volt a lányom, amikor összejöttem a párommal. Elég hamar bemutattam őket egymásnak, amikor már lehetett tudni, hogy a kapcsolatunknak van jövője.

Ami a nevelést illeti: egy ekkora gyereknél a "rászólás" már nem igazán működik, nem hatékony. A párom inkább megfigyelő szerepben vett részt sokáig (amíg még nem éltünk együtt, közös programokon, stb.). Megpróbálta kitapasztalni, hogy mi az, ami hatékony a lányomnál és mi az, ami nem. Mivel én leginkább a KÉRÉS és MEGBESZÉLÉS módszerét alkalmazom a nevelésben, ezért ő is ezeket alkalmazza. Volt már olyan eset, hogy elfogytak az érveim, és a párom kezdett el elbeszélgetni a lányommal, sikerrel. (Én abban hiszek, hogy nem a gyerek a rossz, hanem a konkrét viselkedés, és azt kell tisztázni, hogy milyen problémája van és arra megoldást keresni. Eddig bevált.) Nagyon rosszul esett volna, ha a párom 0 gyereknevelési tapasztalattal elkezdte volna a gyerekemet cs..szegetni... Jólesett, hogy először megfigyelt, tanult, és csak amikor már volt érdemi tapasztalata, akkor kezdett el beleszólni... Addig, ha valamit el akart érni, először velem beszélte meg, hogy én mit szólok hozzá, szerintem a gyereknél működhet-e.

Ami az anyagiakat illeti: soha nem vártam el, hogy beszálljon a nevelés költségeibe. A lányomnak van apja, ez az ő feladata. Nyilván úgy, hogy együtt élünk, a közös költségekbe beszáll (kaja, rezsi), de azokba a költségekbe, amik kimondottan a gyerekkel kapcsolatosak, nem kérem, hogy beszálljon. (Pl. ruházkodás, iskolai dolgok, stb.). Kisebb-nagyobb ajándékokat vesz a lányomnak magától.

A kapcsolata a lányommal inkább baráti, jókat beszélgetnek, játszanak (kettesben is, ez nekem nagy segítség, mert tudok haladni a munkámmal addig is, míg ők társasoznak).

Tehát alapvetően semmilyen kötelezettség nem terheli, sem anyagilag, sem más módon, neki csak a "nevelés" kellemes része jut. (Pl. sose ír leckét a gyerekkel, de játszani szokott vele.) Nálunk jól működik, szépen összecsiszolódtunk, nincsenek komoly súrlódások. A legnagyobb problémát eddig az okozta, amikor meg kellett osztozniuk egymással egy csokin. :)