Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Meglehet ebből vajon gyógyulni? (+18)
Nem tudom miért, de egész életemben arra vágytam, hogy legyen valakim, mert az olyan jó dolog, hogy ha van.
Hogy van aki törődik velem és teljes valóban, csak is magamért fog szeretni.
De mivel egész életemben egy eléggé magamba fordult ember voltam, a magam kis világában éltem, meg sem próbáltam közeledni mások felé. Nem szerettem emberek között lenni soha. Megjegyzem: Mai napig így van.
Szörnyülködve látom azt, hogy mi kell a mai lányoknak:
- a vagány fenegyerekek, akiknek menő szövegei vannak
- jól néznek ki, helyesek, szépek, még a rondább lányok is a helyes pasikat keresik
- meg hogy legyen jól fizető munkahelyed...
ETC..
Sajnos nálam ez sosem volt meg egyik sem. Se nem nézek ki jól, és nincs is munkahelyem.
Volt egy barátnőm, akit nagyon szerettem és rohadjak meg, 2 év alatt mióta kidobott (majdnem másfél éves kapcsolat után), én még mindig nem vagyok túl rajta.
A sok szenvedés, a csalódás, csalódtam önmagamban egy hatalmasat és csalódok mert mindenki hülyének néz és elutasítanak, egyszerűen már nem hajt előre semmi.
A szívem mélyén nagyon fáj, hogy akit szerettem, neki is csak egy hulladék voltam végül, semmit nem jelentettem neki. És ebbe pusztulok bele.
Túlságosan be vagyok fordulva és nincs már erőm, hogy bármit is tegyek. Sosem vágytam semmire, sosem akartam elérni semmit, sosem akartam igazán bizonyítani senkinek, mert mindig is tudtam, hogy csak egy szar darab vagyok mindenkinek. Legszívesebben fel sem kelnék, csak döglenék egész álló nap. És sajnos az sem hajt, hogy munkát találjak.
Már nem tudok szépet látni az életben, a munkát is valami iszonyatos kényszernek érzem, és tuti hogy semennyire nem tudnám élvezni azt, hogy valahol órákat robotoljak.
Úgy érzem semmihez nem értek.
Ráadásul emellett már csak azért sem keresgélek, mert az aminek még kellene működni, már évek óta nem áll fel. Pedig nem vagyok 40-50 éves öregember, hogy problémám kellene, hogy legyen vele. Csak 28 vagyok.
Túlságosan elkényelmesedtem a nyomoromban és már nem is akarok megpróbálni kilábalni belőle.
Ha anno az exem egy picit is tovább küzdött volna értem, talán ma nem itt tartanék. Megjegyzem: öngyilkos is akartam lenni az végett, hogy ki lettem dobva.
Tudom, jönni fog az, hogy egy lány se ér ennyit, és nem szabad egy lány után sírni...
Nem is tudom mit érzek igazából:
- nincs már veszekedés se vele se az apjával (vele ugye mert nem állt ki értem)
- valószínűleg nem is tisztelt, illetve nem is szeretett soha
- egyáltalán nem szép lány, sőt talán némiképp időnként ápolatlan is bizonyos szemszögből nézve
- meg kitudja, lehet meg is csalt, bár ezt nem tudom, viszont azt igen, hogy egy pasiját egyszer megakarta csalni
Piszkosul csak szürkében tudom már látni a világot, ezektől a baromi nagy elvárásoktól, hogy valakinek érjek is centet. Úgy is tudom, ha próbálnék változni, akkor sem lennék különb az emberek szemében, és ugyan úgy ott állnék a kés élén.
Úgy érzem már, az egyetlen értelmes megoldás csak a halál, hogy megszabaduljak a felesleges tehertől.
válasza:
válasza:Egyáltalán nem csodálom, hogy kidobott a csajod, én azt csodálom, hogy ilyen sokáig elviselte ezt a picsogást.
Azért nem áll fel, mert nem vagy férfi. Ennyire egyszerű.
Nem most lettél ilyen, mindig is ilyen voltál, csak amíg anyád eltartott meg mosott, főzött rád, nem volt ennyire egyértelmű, hogy lassan belerohadsz a saját mocskodba, amit te élet helyett felépítettél. Mivel egyedül te tehetsz az egészről, és saját magadnak köszönheted, ezért neked is kell ebből kilábalni.
Erre szokták azt mondani, ha valaki sír, hogy fáj, de nem tesz semmit, annak még nem fáj eléggé.
Neked is jönni fog majd a nagy fordulat, amikor érni fog egy ennél is nagyobb tragédia, ami kiváltja belőled az egészséges életösztönt.
Attól nem kell tartani, hogy öngyi leszel, mert ahhoz kell igazán határozottnak és tökösnek lenni, de benned annyi bátorság nincs, mint egy döglött csótányban.
Elvegetálsz a net előtt csipszet zabálva még vagy 50 évig.
- Ja igen, tehetek arról, hogy anyámék között vérösszeférhetetlenség volt
- Tehetek arról, hogy gyerekként 8 hónapra születtem és teljes vércserét kellett nálam csinálni
- Tehetek arról, hogy folyamatosan tüdőgyulladással szenvedtem, rengetegszer a halál közelében voltam
(aminek az lett a következménye, hogy anyám istenhívő lett)
- Tehetek arról, hogy nem jártam óvodába szinte, mert folyamatosan beteges voltam
- Tehetek arról, hogy egy idegbeteg gyerek folyamatosan bántalmazott annak idején
- Tehetek arról, hogy visszamaradottabb voltam mindig is a koromhoz képest, nem úgy fogtam fel dolgokat ahogy kellett volna, ezért normál általános iskolába nem engedtek engem
- Tehetek arról, hogy az akkori 14-15 évesek folyamatosan azon röhögtek, ha megláttak minket, hogy nézzétek, itt vannak a kisegítősök
- 7 évet húztam le kisegítőben, ahol 200 ember helyett 25 ember között voltam, és ott is csak bántottak engem szellemileg
- Gyerekként még volt egy roma ismerősöm, akivel elvoltam, meg a szomszéd lánnyal, csináltunk néha egy-két hülyeséget
- Tehetek arról, hogy az egész miatt nem olyan személyiségem lett, hogy ismerkedni, beszélgetni tudjak az emberekkel
- Tehetek arról, hogy se az apám se az anyám nem foglalkoztak úgy velem, nem kommunikáltunk családom belül szinte semmit, nem beszélgettünk egymással
És mivel barátaim alig voltak, én inkább játszottam mindig.
- Arról is tehetek, hogy a megaláztatások végett rohadtul szégyelltem azt, aki vagyok és azt is szégyelltem egy kicsit, hogy engem már istenhívőnek nevelt anyám
- Ja és természetesen arról is tehetek, hogy mindenféle szentfazéknak neveztek és ezzel csúfoltak szakmunkásba, illetve arról, hogy akkoriban kijött rajtam egy olyan baromság, hogy minden szünetben wc-znem kellett.
- Ja és igen, arról hogy hogy nagyon visszahúzódó voltam és félénk és nem mertem beszélgetni az emberekkel, sose szerettem úgy középpontban lenni, csak hallgattam többé kevésbé.
Folyamatosan, minden iskolában, ahol egy árva rossz szót nem szóltam, folyamatos lelki sérelmek értek éveken keresztül.
- Ja és természetesen az is normális, hogy apámtól majdnem minden este azt kellett hallgatnom, ahogy hazajött, hogy anyámat cseszteti, kiabált vele.
Mindig volt valami szarság amibe bele lehetett kötni, mindig sírt szegény anyukám.
Ennek köszönhetően került egyszer kórházba még 2005-ben, tüdőgyulladással.
NEM TUDOD és nem is fogod tudni azt, hogy min mentem keresztül kedves utolsó... nem is baj..
Lehet köpkölődni, meg szidkozódni, de szerintem kevés épp ember bírta volna ki ezt normálisan.
Ráadásul a két bátyám sem szeretett, mert mindent megkaptam kicsinek úgy mond, míg ők alig kaptak valamit.
Erről szerintem megint nem én tehettem.
9 és 11 év van köztünk.
- Ja és tehetek arról, hogy nem követtem a szomszédom példáját aki elkezdett drogozni a barátnőjével és többszöri alkalommal nem kis összegekkel loptak meg, amit soha nem tudtam volna bizonyítani
- Mivel anyám haláláig soha nem volt kapcsolatom és őszintén nem is figyeltem még másokét sem meg
- Ha hallottam is valamit, akkor mindig csak a szexről pofáztak, megvallom, nekem az is tabu téma volt. Az is zavart. Gondolom leginkább az egyházi dolgok végett.
Mindig is úgy voltam vele, hogy nekem nem kellenek annyira barátok, akik személyesen itt vannak mellettem, nekem elég lett volna egy ember, akinek fontos vagyok és szeret. Egy lány személyében.
- 7 év alatt megtanulni azt amit egy élet alatt kellett volna, kb kész lehetetlenségnek bizonyult.
- ha az iskola időm nem vili hogy miért 7 év, azért mert ahhoz képest, hogy visszamaradottabb voltam, lassabban tudtam tanulni, másodikban jó matekos voltam és jól ment a nyelvtan is, olvasás is. Ezért 1 év alatt 2 osztályt végeztem el (2-3 év egyben, különbözeti vizsgát tettem év végén)
válasza:És akkor most mit vársz tőlünk? Mondjuk azt, hogy jaj neked sok gondod van, megérdemelsz egy top modellt?
Akkor is azt mondjuk, hogy tedd rendbe az életed! Keress melót, hobbit, kezdj magaddal valamit.
válasza: válasza:sok sok rossz dolgot megéltél a leírtak alapján,sajnálom... :(
Sokan sajnos sok a rossz,gonosz,irigy bántó ember,ezeket kell elkerülni az életünkben,és nem kell foglalkozni velük.
a kérdésre a válasz!
szerintem igen! igen meg lehet gyógyulni mindenből ha akarjuk! :)
csodák léteznek! :)
a kérdés hogy szeretnéd-e? szerintem biztos vagyok benne hogy szeretnéd,és szeretnéd hogy jó legyen az életed,jobb mint eddig volt!
Foglald el magad,hobbi
zene hallgatás,könyvek,sport,haverok ha esetleg vannak
de lehet online is keresgélni csoportokban,fórumokon amik érdekelnek...
keresni lehet munkát is és szerintem valamiben biztos jó vagy,mint minden ember valamiben jó,te is jó vagy valamiben,bízz magadban,sok sikert és szerencsét kívánok neked!
Anyukád fentről vigyázz Rád!
Hogy anyukám vigyázz rám, hát nem tudom...
De egy biztos, sajnos volt egy autó balesetem 2015. január 6.-án este 8 óra körül. Totálkárosra törtem apám kocsiját.
NEM ÖNGYILKOSSÁGI KÍSÉRLET VOLT!
Szerintem más tuti belepusztult volna ebbe az egész balesetbe, de persze én minek :( Szenvedjek még tovább, valaki nagyon ezt akarja, hisz nem szenvedtem eleget.
Valami jó tipp hogyan hallhatnék meg fájdalommentesen?
Elaludnék és kész, ilyesmi.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!