Mit gondoltok a női/férfi szerepekről?

A nőé a gyereknevelés oroszlánrésze, és ezt nőként állítom. Belső ösztön, kényszer, hogy a kicsi gyerekemet én lássam el. Nem azt jelenti, hogy az apja nem csinálhat semmit körülötte, de az anyai gyengédséget nem igazán tudja pótolni egy férfi. (Ahogy az apa mintát a nő sem!)

Hasonló a véleményem a családfenntartásról, ami viszont a férfi dolga nagyobb részt. Itt megint nem azt kell érteni, hogy a nő ne dolgozzon és legyen háztartásbeli, de akkor érzem magam biztonságban, ha a férjem a jobban kereső, stabil állással rendelkező személy, mert akkor a gyerekeimet is tudom nevelni anélkül, hogy éhen döglenénk. Biztos vagyok benne, hogy a nők többsége ugyanezen az állásponton van, maximum letagadja...

Minden más megegyezés kérdése, tehát az ilyen hülyeségekre, mint mosogatás meg főzés kár kitérni, teljesen uniszex dolgok.

Ennek mindig csak egy adott kapcsolaton belül van értelme. Ha valakik úgy döntenek, hogy felváltva főznek/mosogatnak/takarítanak, az is jó, ha valakik meg úgy hogy a férfi keresi a pénzt, a nő meg otthon dolgozik csak, az is; HA ez mindkét félnek oké.

Nyilván a gyerekszülés megbolygat minden beállt rendszert, hiszen az anya otthon marad, majd amikor visszamegy dolgozni, az megint egy nagy változás. Mindkét esetben érdemes újragondolni a szerepeket.

Azzal nem értek egyet hogy ne lehetne elvárásunk a leendő partnerünkkel szemben. De aztán ha találkozunk valakivel, akkor vagy fogadjuk el a rossz tulajdonságaival együtt, vagy hagyjuk a francba. Megváltoztatni ne akarjunk senkit (ha önmagától hajlandó kompromisszumokra, az más).

Nem letagadom, hanem valoban nem erzem ugy, hogy a ferfi dolga lenne inkabb a csalad eltartasa. En szerencsere nem ilyen csaladban nottem fel, hanem egy onallo, jol kereso anyukaval. Nem akkor erzem magamat biztonsagban ha valaki mas jol keres, hanem ha en keresek ugy, hogy ne haljunk ehen.

Amugy mi mar megbeszeltuk a parommal, hogy o szivesebben maradna otthon a gyerekkel, en abszolut nem vagyok az a gyereknevelos tipus, o viszont szeret fozni es a takaritasban is jobb es siman ellenne itthon a gyerekkel.

En nem vagyok valami erzelgos tipus szoval amugy se tudna tolem sok melegseget kapni, valoszinuleg nem azzal toltenem a napom nagy reszet, hogy a gyereket pesztralom, hanem o ellenne magaval, en meg jobbik esetben otthonrol dolgoznek.

(Ezert vagyok macskas pl, mert ok sem igenylik az egesz napos foglalkozast, attol meg imadom a macskamat de az agyamra menne ha egesz nap bujna meg nyavogna, hogy jatszak vele.)

#14

Mivel a terhesség és a korai gyereknevelés (értsd: szoptatás időszaka) a nő elidegeníthetetlen feladata akkor is, ha valójában egy férfi veszett el benne, és kb. a munkák 5-10%-a végezhető otthonról baba mellett, így nem árt, ha nem a 100 ezer forintos gyedre alapoz a család. Ezt jelenti nálam a biztonság. Persze vegetálni akár 47 ezerből is lehet, de egy normális életszínvonalra gondolok.

Azt pedig őszintén sajnálom, hogy úgy érzed, nem tudnál melegséggel fordulni a gyerekeidhez, és remélem, hogy amikor meglesz az első, akkor gyökeresen másképp fogod látni.

szerintem mindenkinek az egyéni saját szükségletei kielégítése, vágyai megélése, boldognak lenni, és legvégén az önmegvalósítás és mások segítése az önmegvalósításhoz

innentől kezdve mindenkinek más a fontos. Van akinek a gyereknevelés, van akinek a munka-karrier, van akinek a társaság, stb...

A 17-es vagyok. Az a nagy intelligenciám, mi... Ha nem lenne, akkor nyersebben fogalmaztam volna, azt hiszem.

Ami meg az ismerkedést illeti, én nem tudom, ti egyáltalán kiket tekintetek nőnek. Pl. megfigyeltem, hogy átlagos nőként (ebbe a kategóriába úgy látom mindenki beletartozik, aki nem egy bombázó), szinte láthatatlan vagyok az utcán. A férfiak még a fejüket is elfordítják, ha rájuk nézek. Gondolom, méltóságon aluli, hogy nem a szőke cicus vigyorog nekik. Ha meg megpróbálom megszólítani őket, akkor olyan kelletlenül válaszolnak, hogy az hihetetlen.

Viszont van egy csomó olyan pasi is, akinek mindegy, hogy ránézésre se vagyok egy kihívó típus, akkor is odajön beszólogatni, hogy hogy dugna meg. Na, azzal nyilván nem leszek kedves, hiába sérül a kis lelke.

Úgyhogy normális ismerkedős szöveget az életben nem hallottam az utcán, mert vagy ez a "keresztülnézek rajtad" mentalitás megy, vagy ez a macsó szöveg.

Egyébként le lehet vonni a következtetést, hogy valószínű az első kategória túl sokat képzel magáról, aztán várja a csodanőt, aki sose jön el. A másiknak meg mindegy hogy ki, csak p.nája legyen. (Igen, a férfiak is szeretnek általánosítani, úgyhogy most én is merészeltem)