Most nekem nem az az életcélom hogy figyeljek minden apró kis rezzenést a másikban, mikor mit mond hogy reagál mit érez, mint ahogy egyesek beszélnek róla túl érzelgősen hatás vadászóan, emiatt nem lesz barátnőm?

Minden emberi kapcsolatnak az alapja, hogy figyelünk egymásra. Ha nem így lenne, akkor az utcán fellöknénk, letaposnánk a szembe jövőket. Az, hogy egyszer ő kérdez, másszor meg te, xart sem ér, ha nem figyeltek a másik válaszára. Az valami erős túlzás, hogy minden négyzetmilliméterre figyelni kell, de azért az nem árt, ha egy hosszas monológ közben észreveszel egy elfojtott ásítást. Minden kommunikációt folyamatos visszajelzések kísérnek, ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert akkor megszakad a kommunikáció. De ez nem úgy működik, hogy minden percben mindent megfigyelsz, közben analizálsz, kiértékelsz, kattog az agyad... Ha valóban érdekel a másik, akkor megy ez magától is. A metakommunikáció értelmezése nem mindig tudatos. Egy példa: mondok neked valamit, ami akár hihető is lehet, neked mégis rossz érzésed támad, úgy gondolod, hazudok. Miért? Mert tudat alatt érzékelted a különböző metakommunikációs jeleket, amik a hazugság kimondását kísérik: megváltozott test- és fejtartás, megváltozott hangszín, stb.

Ha egy fontos jel kimarad, attól még nem bukik az egész, de folyamatos félreértésekre adhat okot.

A kommunikáció 80% testbeszéd, 20% szöveg. Nagyjából azóta, hogy lejöttünk a fáról.

A fiam autista: neki emberfeletti kihívás értelmezni a metakommunikációt, folyamatosan konfliktusba keveredik. De esetében érthető lenne, ha kiírsz egy ilyen kérdést.

Ha te nem vagy súlyosan autista, akkor simán bunkóság, ha tehernek érzed, hogy a beszélgető partnerre figyelj. Akkor is, ha nem ismerkedtek.

minek neked bnő, ha sz@rsz rá és nyűg az odafigyelés?

menj el akkor qrvázni, arra nem kell figyelni, akkor veszed elő amikor kedved van és amikor van pénzed.