Miért van az, hogy bámulnak a pasik, de nem kezdeményeznek?

Még egyértelműbben küldj jeleket, hogy szívesen veszed a srác közeledését.

Mosolyogj vissza.

Ha sokan vagytok akkor javasold hogy kettesben folytassátok kicsit odébb menve a beszélgetést.

Ne adja az Úristen, akár egy pillanatra megérintheted a karját, vállát a másiknak.

Ezek elég kemény jelek egy férfi számára, hogy a nő örül a közeledésének

Ezt mi így, a kérdés alapján nem tudjuk megválaszolni. Semmit sem írtál a személyiségedről vagy hogy miért nem lett a randiknak folytatása.

És kicsit úgy tűnik, a kérdésben van egy ellentmondás. Azt írtad, hogy bámulnak, de nem kezdeményeznek. Aztán leírtad, hogy odamennek hozzád beszélgetni és randik is voltak.

Lehet hogy nem adsz egyertelmu jelzeseket? Batoritsd oket :)

24 F

Ez semmi, amit leírtál. Teljesen természetes, hogy a csoporttársaid néha rádnéznek, ha odanézel, akkor nem elkapják a tekintetüket, hanem megeresztenek egy mosolyt és beszélgetnek veled. Az emberek jelentős része már csak ilyen szociális lény. Néha még egy-két udvarias is akad. Ettől nagyon távol van az, hogy valakit komolyan is érdekelj.

A leírt információk alapján nem tudjuk megmondani, hogy miért nincs barátod. Kérdezd meg az egyik téged jól ismerő és a kegyetlen őszinteségre is hajlamos ismerősödet.

Valamivel több információt írhatnál, a saját személyiségedről,hiszen te ismered legjobban magad.

Azt hiszem,hogy nincs veled semmi baj, legfeljebb csöppnyi önértékelési zavar. Tudod--similis simile gaudet--:-)

F26

"De az egészen más, hogy odajönnek beszélgetni az egyetemen, mert órák után viszont nem keresnek.

Hát sajnos az tény, hogy elég félénk és kicsit szorongó típus vagyok. Kedves vagyok mindenkivel, nyitott, de nehezen oldódom fel az elején."

Ez lehet a probléma. Egyetemre kerültem és nem párkapcsolatot kerestem, csak ismerkedtem az új emberekkel. Odamentem olyanhoz is, aki visszahúzódóbb volt. Náluk általában nem láttam az érdeklődést, nem láttam, hogy élveznék a beszélgetést, tőmondatokban válaszoltak. Szóval semmi jele nem volt annak, hogy iskolán kívül is találkoznának velem, ezért többségüket elhanyagoltam, aki nem lett aktívabb partner.

Aztán utólag, volt, akiről megtudtam, hogy tök jó barátnak tartott vagy bejöttem neki. Az a helyzet, hogy mi srácok vagyunk és nem gondolatolvasók. A kapott jelekből tudunk gondolkodni. Nem tudunk ezekhez plusz információt adni, amit a másik gondol, de nem mutat.