Lányok, bejönnek nektek a depressziós, introvertált fiúk?

A depresszió nem jellembeli tulajdonság, hanem állapot. Még ha azt írnád, hogy depresszióra hajlamos, arra esetleg azt lehetne írni, hogy nem kizáró ok, de ki az, aki kifejezetten arra gerjed, ha valaki depressziós?

Perverz is relatív dolog. Az is kérdés, milyen téren sikertelen. Bár ha depressziós, akkor kb. mindenben vagy legalábbis azt hiszi. Min filozofál? Érzékeny mit jelent? Mert ezt arra is mondják, aki odafigyel a másikra, de arra is, aki minden behatást duplán, triplán él át, mint az átlag. És akkor ebből jön, hogy túlzottak a reakciói - a többiek szemében. Az övében meg az egész világ egy nagy túlzás, túl sűrű, zajos, erőszakos.

Unalmas? Ami az egyik embernek unalmas, az a másikat nagyon is érdekelheti.

Ki a franc akar egy depressziós emberrel együtt èlni vagy akár találkozni?

A gondolkozással alapvetően nincs problèma, az unalmassággal már annál inkább. A nem túl sikeres mit jelent? Nem motivált, lusta vagy csak szerencsétlen? Sajna az ilyen pasi nagyon kevés nőnek jön be.

N.

11: Depressziósként lefordítom a kérdést.

Egyrészt nem úgy értette, hogy ki gerjed rá, hanem valószínűleg úgy, hogy kinek nem okozna ez problémát, ki jönne össze egy ilyen kandúrral.

Attól mert valaki depressziós, nem lesz egyből sikertelen. Nekem is van diplomám, beszélek két idegennyelven és viszonylag jó állásom is van. Az viszont tény, hogy max 50%-osan élem az életemet. Sokkal többet ki tudnék magamból hozni, de már ennek is örülök.

Filozofálás és unalmasság alatt gondolom az introvertáltságra gondolt. Manapság extrovertáltabb világban élünk és sokak számára egy introvertált ember életvitele unalmasnak tűnhet.

A túlérzékenység jellemző a depressziós emberekre, hamarabb megsértődik és sokszor túlreagál dolgokat. Persze ez sokkal rosszabbnak tűnik így leírva, mint amilyen a valóságban.. Ráadásul a túlzott reakció sem következik ebből. Pontosabban de, lehet és van is túlzott reakció, de sokszor mások ebből semmit sem vesznek észre.

Egyébként kicsit meglepődtem a válaszokon. Manapság annyira tombol a multikulti és az elfogadás, mégis... egy depresszióshoz mégis úgy állnak sokan, mintha leprás lenne. Hihetetlen.

Nekem is voltak pánikrohamaim, de gyógyszerek nélkül leküzdöttem, akaraterővel. Akkor inkább úgy mondom, hogy nem szeretem az akaratgyenge embereket. Mivel én alapvetően mosolygós és életvidám vagyok, ezért elkerülöm az olyan embereket akik nem ilyenek. Nyilván ha egy barátomnak vagy rokonomnak van ilyen jellegű problémája akkor mellette vagyok ahogy eddig is, de nálam ismerkedésnél alapfeltétel az, hogy a másik életvidám legyen.

Nem lepráskènt tekint senki a másikra, csak az a nő aki szereti a magabiztos, életvidám pasikat (sztem ezek vannak többségben), az nem fog ismerkedni azzal aki depis.

Az meg a másik fele, hogy engem az nem zavar ha valaki "antiszociális" valahol én js az vagyok, sokszor meg is kaptam, de ha valaki túlontúl zárkózott és sehol nem tudja elengedni magát, az már zavaró.

Komolyan mondom... Elnézve a válaszokat egyesek miért csodálkoznak, hogy rekorderek vagyunk az öngyilkossági statisztikákban?

Méghogy leküzdeni akaraterővel... Aki ilyent ír, annak sem volt még komoly problémája.

Utolsó! Nem tudod milyen problémáim voltak éveken keresztül és milyen gondjaim vannak most, így elèg merész dolog kijelenteni, hogy nem voltak komoly gondjaim. :)

Nem hiszem, hogy kivételes lennék, tényleg csak akaraterő kellett ès azok az emberek akik addig rúgdostak amíg össze nem szedtem magam. :)

15-ös vagyok.

Jólesne, ha valaki, aki érintett, tényleg válaszolna a felvetésemre. Hogyan lehet megkülönböztetni, hogy valakit te nem érdekelsz, vagy a depresszió miatt egyszerűen semmi nem érdekli?

Tényleg szeretném tudni. Találkoztam már depressziós fiúkkal, én nyitott is voltam feléjük, volt, hogy szerelmet is kezdtem érezni, de féltek a randitól, és meggyőződésük volt, hogy úgysem működne a kapcsolat, mert ők egy rakás szerencsétlenség.

Szóval én inkább azt tapasztalom, hogy a depressziós fiúk azok, akik nem akarnak előrébb lépni egy kapcsolat felé, és nem az a gond, hogy ne jönnének be senkinek.