INTP—ként hol tudnék ismerkedni?

Nem tudom elképzelni. Az elég hülyén venné ki magát, hogy csak úgy oda megyek emberekhez, és elkezdek kérdezősködni, hogy szerintük a valóság és az emberi érzékelés viszonya milyen képlettel írható le, vagy egyáltalán számít-e, hogy létezik-e egy objektív valóság, ha nem tudjuk érzékelni soha, vagy mit gondolnak a marxizmusról, kereszténységről, Hitlerről, emberi biodiverzitásról, milyen pszichológiai modelleket ismernek pld. meggyőzésre vagy hazugságra, mennyit tudnak a kereszténység előtti Európáról, különböző népek mitológiájáról...

Arra is gondoltam már, hogy rögtön egy ismeretség elején megmondom, hogy nem lenézem őket, és (többnyire, na) érdekel amit mondanak, de teljességgel analfabéta vagyok szociális interakciókat tekintve.

De mégis hogy mondhatnám ezt úgy, hogy ne nézzenek valami pszichopata-autista elmebetegnek?

BTK nyelvszakról van szó egyébként (nem, nem angol vagy német).

KÉRDÉS SZEMPONTJÁBÓL LÉNYEGTELEN JEGYZET

Leírom, hátha érdekel valakit, és ha le van írva, talán én se felejtem el, és később még hasznos lehet (nem).

Az objektív valóság és emberi érzékelés viszonya talán az 1/x képlettel írható le leginkább, a jelenlegi tudásom/érzékelésem szerint.

[link]

A tengelyek természetesen az objektív valóság, az általános emberi érzékelés pedig a görbe. Mint azt tudjuk, a görbe sosem érinti a tengelyt, csak folyamatosan közelíti - ezzel magyarázható, hogy az objektív valóság emberek számára ill. emberi aggyal befogadhatatlan, értelmezhetetlen, virtuálisan nem létezik. Általánosan elmondható, hogy objektivizmus nem létezik (az objektivizmust nem tartom egyenlőnek az elfogulatlansággal), csupán olyan értelemben, hogy "az én érzékelésem közelebb van a tengelyhez" (persze két ember vitatkozhat, hogy kinek az "érzékelése van közelebb a tengelyhez", és általában a legtöbb (elfogult) vita erről is szól, de ezt most hagyjuk).

Az is elmondható, hogy minden ember érzékelése a görbén egy pont: így van, aki közelebb van a "valósághoz", és van, aki sokkal távolabb; hogy ennek a távolságnak a megítélése milyen, az feltehetően függ a körülményektől (pld. egy Viking mágusnak, egy Germán sámánnak, vagy egy Magyar táltosnak feltehetően pozitív, ha távolabb van, míg egy realista - mondjuk valaki, akinek az ideje nagy részében terveznie kell, pld. egy hadvezér - valószínűleg közelebb lesz).

Azt is észrevettem, hogy adott egyén a tőle mind a valóságtól távolabb vagy közelebb eső más egyéneket jobbik esetben nem ért, rosszabbik esetben totálisan hülyének tart. :) Ez elég egyértelmű, nyilvánvaló, hogy mindenki a hasonló emberek társaságát keresi ( = körülbelül azonos távolság a valóságtól).

1. "Az igazság" egyenlő-e "a valósággal", vagy az igazság csupán a körülmények szubjektív érzékelése alapján szándékosan az érzékelt valóságunkhoz minél közelebb eső megítélés? (Habár mivel ez utóbbi definíció illik arra a szóra, amire köznyelvben "valóságnak", "valósnak", meg a többinek nevezünk, hajlok azt gondolni, hogy az igazság egyenlő a valósággal, és mindkettő elérhetetlen).

2. Lehetséges-e a valóságot vizsgálni egy "véges" emberi érzékeléssel?

3. Lehetséges-e növelni az egyén érzékelését? Ha a válasz igen, az feltételezné, hogy tudjuk, hogy "melyik irányba kell elmozdulni" ahhoz, hogy a valósághoz közelebb kerüljünk, ez pedig lehetetlen, így az érzékelésünk növelésére tett próbálkozások alapját szintén csupán szubjektív vélemény adja. Valószínű tehát, hogy a válasz nem.

(...)

n+1. Van-e ennek az egésznek akár csak a legkisebb értelme. Kérdőjelet már nem is írok.

Missed Chance:

Miért lennék fárasztó? Egyetlen szót sem szólok senkihez, amíg mások nem szólnak hozzám. Számomra ez érdekes, és egyáltalán nem fárasztó, épp az ellenkezője.

Nekem az fárasztó, ha emberek között kell lennem akár csak úgy is, hogy egyetlen szót sem szólnak hozzám. Fárasztó, hogy bent kell üljek az előadóban más emberek között, akkor is, ha nem szólnak hozzám egy szót se. Fizikailag és mentálisan is elfáradok tőle, és aludni tudnék utána.

Egyébként engem sem érdekel a tudomány "ilyen szinten"; a fenti fejtegetésem mind tudománynak, mind filozófiának igen gyenge, és a kettő közül sokkal inkább filozófia, mint bármi, aminek köze van mondjuk "gravitációs hullámokhoz", vagy reáltárgyakhoz. Nem véletlen vagyok BTK-s, és nem mérnök.

Az nekem is egyértelmű, hogy a "smalltalk" szükséges. Nem tudom hogyan fejezhetném ki jobban: ahogy fizikailag képtelen vagyok repülni, fotoszintetizálni, vagy tojásokat rakni, úgy képtelen vagyok smalltalk-ot folytatni is.