Máshol tényleg ismeretlenekkel szokás randizni és összejönni? De hogyan?

Szerintem ez szimplán személyiségbeli különbség.

Én például mindig irigyeltem az olyanokat, akik ilyen könnyedén alakítanak ki új ismeretségeket, bár számomra elképzelhetetlen lenne. :)

Viszont én veled ellentétben pont azt látom a saját köreimben, hogy az a ritkábbik eset, amikor barátságból alakul ki a dolog. Sőt, így belegondolva... egyetlen csajt ismerek, aki egyetemi csoporttárssal jött össze pár év után. :D

Meg persze én magam, a párommal baráti társaságból ismerjük egymást. De ahogy írtam, ez személyiség kérdése, én nem tudok idegenekkel ismerkedni :) - talán pont amiatt a nyomás miatt, amit itt is írt valaki.

Én értem, miről beszélsz. Van rá külön kifejezés is, demiszexualitásnak nevezik. Én is ilyen vagyok. Nem szeretek ismeretlenekkel randizni direkt azzal a céllal, hogy később összejöjjünk, nekem ez nagyon bizarr. A másik meg, hogy minden párnak van egy dátuma, amikortól ők járnak, és számolják, hogy mikor van "évfordulójuk". Én ezt se tudom hova tenni, nem tudnám elképzelni, hogy mondjuk 6-án kedden még csak ismerősök/barátok vagyunk, 7-én szerdán pedig már szerelmes pár.

Csak úgy tudnék összejönni valakivel, hogy előtte már nagyon hosszú ideje ismerném, és akkor se egyik napról a másikra, hanem fokozatosan egyre több dolgot terveznénk együtt, beleértve a közös jövőt stb. Viszont sajnos nem ismerek senkit régóta, mármint olyat, aki szóba jöhetne. Úgyhogy muszáj idegenekkel ismerkednem. Nagyon rossz érzés, utálok randira járni, folyton görcsben vagyok és nyűgnek érzem az egészet, mert mindenki erőlteti ezt a "járjunk" dolgot, és még azelőtt össze akarnak velem jönni, hogy egyáltalán megismernének engem, hogy ki vagyok. De egyedül élek, nincsenek közeli barátaim, és nagyon szeretnék már saját családot, szóval úgy vagyok vele, hogy hátha egyszer lesz valaki, aki hozzám hasonlóan látja a dolgokat és nem erőlteti görcsösen, hogy jöjjünk össze minél hamarabb, hanem előbb tényleg csak barátkozni szeretne.

A világ azért nem fehér és fekete, nem csak a két véglet létezik, hogy vagy csak olyannal járunk, akit kisgyerekkorunk óta ismerünk, vagy pedig csak olyannal, akit aznap ismertünk meg, de már ölelés, csók, d*gás minden megvolt.

Egy ismeretlennel sem úgy jön össze az ember, hogy na, kinézek magamnak valakit neten, délután találkozunk, és másnap már járunk. Persze, ilyen is van, aki így alakít ki párkapcsolatot, annak szíve joga, de szerintem a többségnek kell egy bizonyos szintű ismertség, bizalom és az a bizonyos tűz, hogy járni tudjon valakivel. A randizós, ismerkedős időszak pedig pont erre hivatott. Két ember találkozik, beszélgetnek, megismerik egymást, ha a kellő szimpátia és összhang megvan, akkor vonzalom is kialakulhat, ezek után meg összejönnek. Akkor már egyáltalán nem vadidegen az illető.

Az igazság pedig az, hogy attól, mert valakit valamilyen felszínes módon - pl. mert osztálytársad - X éve ismersz, még nem fogod tudni, hogy ő milyen is egy párkapcsolatban.

Az ember folyamatosan olyan helyzetekbe kerül, ahol lehetősége van új emberekkel megismerkedni. Legyen szó akár egy új iskoláról, tanfolyamról, munkahelyről, vagy esetleg egy nyaralásról, utazásról, vagy egy internetes fórumról. A helyzet adja magát. Innentől kezdve már csak személyiség kérdése, hogy élsz-e a lehetőséggel.

Én meglehetősen kiábrándítónak tartanám, ha csak pár "erővel összegyúrt" közösség tagjai közül kerülhetnének ki a barátaim és párkapcsolataim.