Vajon képes vagyok a változásra?

Nagyon ingadozó hangulatú ember vagyok. A szüleim által ívódott belém az h egyszerűen nem tudom huzamosabb ideig elviselni az embereket. Mindenkiben a hibát látom, eközben magamban is, kritikus vagyok mindennel es önbizalom hiányos. Mindig úgy érzem h velem beszélgetni nem egy nagy élmény, általában ha jo kedvem van akkor barkitkepes vagyok megnevettetni, es ezt szeretem magamban. De ezután előjön a komoly, életunt énem es mindenkit leszar. Ettől fogva tartos komolyabb barátságokat képtelen vagyok létrehozni. Még soha nem volt komoly kapcsolatom egy lánnyal sem. Ha érdeklem talalok benne hibát es eltaszitom magamtól, enyhe "undor es felelem fog el". Ha ismerkedek is, általában csak barátság lesz belole, komolyabbat nemtudok kialakítani. Utalom magam ezek miatt, ugy erzem nem vagyok kepes iranyitani az eletem, mig masok eszeruen elik az eletuket.Tehát a kérdés az h az ilyen nyomasztó tulajdonnsagaim vajon képes vagyok e egymagam leküzdeni.