Szerintetek gáz, ha azt hiszem, hogy a jövendőbeli pasimat nem chaten kell megismerni, hanem inkább élőben?

Nem gáz, elvégre a te életed. Csak akkor azzal tisztában kell lenni, hogy ez egy döntés, és ennek megfelelően tudomásul venni a döntésed következményeit. Pl. nem nyavajogni azon, hogy miért nem találsz társat, meg nem a férfiakat okolni és szidni, hogy ugyan miért nem mennek oda hozzád (legyen ez akár a "miért ilyen fatökűek a férfiak, hogy nem mernek kezdeményezni" klasszikus női felelősségáthárítás vagy a "pasiknak miért nem kellenek a normális nők?" típusú szokásos sirámok. Erre a jogalapot a döntéseddel elvesztetted.

Szóval addig nem gáz, amíg nem nyavajogsz, hanem csendben elfogadod, akár találsz magadnak így párt, akár nem.

Viszont ha igen, az übergáz.

Ez egy trade-off, és te választottad, hogy mi számodra a nagyobb prioritás: értelemszerűen mindenkinek kellemesebb, kényelmesebb, és persze az egójának is jobban esik, ha a társkeresésből a keresés (és ezáltal gürizés) részét kispórolhatja, és helyette csak mázliból a szájába repül a sült galamb. És vannak is olyanok, akiknek tényleg mázlijuk volt, és ez bejött nekik. De értelemszerűen ennek sokkal kisebb az esélye, mint annak, hogy úgy találsz megfelelő párt, hogy te is aktívan keresel és teszel érte.

És itt van a döntési helyzet: a kényelmes, de kevesebb eséllyel bíró utat választod vagy inkább gürizel az esélyeid növeléséért.