A nők miért várják el, hogy a pasi beszéljen és kérdezzen állandóan, nyűgözze le őket?

Én speciel azért, mert rettenetesen félős vagyok ismerkedés elején. Nem párkapcsolatra értem, hanem bármiféle ismerkedésre, általában a köszönésig jutok, utána csendben vagyok. Nagyon sok idő kell, hogy fel tudjak oldódni, és tudjak, vagyis inkább hogy merjek beszélni. Anno középsuliban harmadik évben kezdtem beszélgetni a padtársamon kívül mással is (a padtársammal is csak azért, mert már általánosból ismertem)

Mondjuk én ezért (is) képtelen vagyok randizni úgy, hogy valaki ismeretlenül hív el. Senki nem fog egy évet várni arra, hogy egyáltalán beszélgessünk, és én is kínosan érezném magam.

Inkább úgy volt eddig mindig, hogy társaságba jártam, hallgattam, ahogy a többiek beszélgetnek, aztán lassan, nagyon lassan elkezdtem én is egyre többet hozzászólni a témához, és valakivel végül összemelegedtem a társaságból, és így vele már nem volt ciki, tudtam vele beszélni, kérdezni, stb, ha már megtörik a jég, és elmúlik ez a félős időszakom, akkor általában én szoktam lenni az aktívabb ilyen téren, sokat tudok valójában beszélni, alig lehet lelőni :D De az sok idő.

22L

Én tudom rosszul, hogy a férfiaknak kell kezdeményezni? :) Persze, hogy azt várom, hogy a férfi kezdjen érdeklődni irántam. Nem fogok nőként faggatózni.

Az ilyen kérdéseknél mindig azt érzem, hogy egyszerűen nem lehet elég jónak lenni a férfiaknak. Sokszor olvasom, hogy küzdeni akarnak a nőért, meghódítani. Ha a csaj könnyen adja magát, nem kell. De a másik kérdés meg, hogy miért is kell bármit tenni egy nőért. Pfff...

Amúgy, magamból kiindulva, elvárom, hogy a férfi kezdményezzen, felkeltse az érdeklődésemet és én is kérdezek aktívan, mert meg akarom ismerni.