Lányok! Miért jártok az utcán olyan peckesen, közönyösen és egykedvűen? Több haverommal is megfigyeltük ezt.

Az utcán megyek, nyilván tartok valahová, legtöbbször egyedül. Min is kellene nevetnem? Mosolyognom? Ugrálnom? Tapsikolnom? Hogy neked meg a barátaidnak kényelemesebb legyen?

Férfiakat is megszólod, ha nem vihorászva járnak-kelnek?

10-es, egy kisvárosban kevesebb eséllyel mész neki valakinek, mint Pesten egy zsúfolt villamoson vagy metrón.

A vidékiek kommunikálni szoktak egymással, a pestiek e téren híján vannak, sokan azt sem tudják pl. hogy a panelben ki lakik mellettük vagy fölöttük, alattuk.

A nők a semmibe meredve vonulnak, a pasik meg képesek zavartalanul méregetni az utcán/buszon/boltban idegen nőket.

Ez van, nem mi vagyunk a szüleik ezeknek az embereknek, sőt, semmilyen kapcsolatunk nincs velük, szóval nem mindegy?

Pár napja tudtam meg, hogy a párom öt éve folyamatosan a szemembe hazudik. Mégis mi a phasznak kéne örülnöm?! Ha annyira tudni akarod még annak se tudnék, konkrétan ő van megsértődve, mert szembesítettem a hazugságaival és nem hajlandó velem szexelni.

De nem baj, szépen kivárok és amikor már túl vagyok rajta, akkor szakítok vele. Most még korai lenne, mert szenvednék. :'D

Én is közönyösen járok az utcán. Min kellene vigyorognom?

Főleg ha egyedül megyek, elég hülyén nézne ki ha elkezdenék csak úgy magamba nevetgélni, mosolyogni.

Nem egy Disney filmben élek, hogy hirtelen hű de vidáman dalra fakadjak és táncikálni kezdjek.

15,16

ez van, ha külső alapján választotok magatoknak bikát.