Miért van annyi határozott céltudatos magabiztos nő? Régen miért volt kevesebb?

Kérdezd már meg nagypapádat, hogy akkor milyenek voltak a férfiak!

A mai pasikák még nőiesebbek, mint a lányok. Sírnak, panaszkodnak, piperészkednek a tükör előtt. Elvárják, hogy fizesd a kávédat, amire ők hívtak meg, már igazi gentleman, aki nem várja el, hogy fizesd az övét is.

25 évesen még buliznak, kergetik a csajokat, csak szexet akarnak, semmi mást.

Később már "illik" valami tartós kapcsolatban megmaradni, csinálnak egy gyereket, aztán mikor nem olyan az élet, mint egy pelenkareklámban, megint jön a sírás, a nyávogás, hogy ők el lettek hanyagolva, és az első pi.csáért otthagyják a családjukat, szemrebbenés nélkül.

Ma egy nő nem számíthat a férfira, csak és kizárólag saját magára.

Nekem anyám még azt mondja, hogy "szültem apádnak két gyereket". Én ezt ki nem ejteném a számon, mert ma egy nő magának szül, és úgy kell tennie, hogy bármikor egyedül maradhat, mert a pasik bármikor dönthetnek úgy, hogy lelépnek.

Amikor olyan világban kell helytállni, ahol lenéznek, mert nő vagy, a munkahelyen kétszer annyit kell az asztalra tenni, és akkor is sugdosnak mögötted, hogy biztos jól tudsz térdelni. Nem támogat senki, nem számíthatsz senkire.

Régen egy férfi volt a családfő, a családfenntartó, 22 évesen már megállapodtak, felelősséget vállaltak, nem futottak meg az első nehézségnél. Egy nő nyugodtan támaszkodhatott rájuk, tudta, hogy ha szül NEKI egy gyereket, akkor biztosít mindent, és nem fogja az orra alá dörgölni, hogy otthon mereszti a se.ggét, amíg eltartják.

Talán előbb nézz körbe, hogy milyen világot élünk, és milyen férfiakból lehet válogatni.

A többség arra képtelen, hogy reklamáljon, ha rossz kaját hoznak az étteremben, vagy szerelőt intézzen, ha hétvégén elromlik valami. Muszáj a nőknek céltudatosnak és magabiztosnak lenni, mert nincs kire támaszkodni. Nincs kinek átadni a gyeplőt, mert a mai nyafka fiúkák elejtik.

Apádék-nagyapádék idejében még tudták, hogy kell azt a bizonyos gyeplőt keményen megragadni.

Most is vannak csendes, visszafogott, félénk lányok, csak őket azért nem találod, mert ők jellemzően elvonulnak.

Engem az élet is rákényszerített, hogy határozott, céltudatos, magabiztos legyek. Anyukám betegsége miatt kapásból óriási türelemre és lelkierőre volt szükségem, hogy ne omoljak össze idegileg. Nem akarok eltartottja lenni senkinek, tehát olyan munkára volt szükségem, amiből el tudom tartani magam is, ha kell, ehhez kell határozottság, céltudatosság, magabiztosság, hogy el tudjam érni (ami már megtörtént) és meg tudjam tartnai hosszú távon. Fontos számomra, hogy meg tudjam szervezni az életem, hiszen önálló felnőttként el kell tudni vinnem egy háztartást (ha úgy alakul, egyedül), képesnek kell lennem hivatalos ügyeket intézni, ha nem akarok éhen pusztulni és luxus másnak fizetni az ételért, akkor tudnom kell főzni, ehhez össze kell tudni szedni a hozzávalókat. Saját lakásomban élek, ami 30 fölött már nem lehetetlen dolog egy nőtől sem, önállóan terveztem és szerveztem meg a felújítást a vásárlás után, és önállóan intézem a pénzügyeimet, ezekhez képesnek kell lennem eligazodni az ajánlatokban, felmérni a lehetőségeket, hogy ne húzzanak csőbe, ne legyen ráfizetéses, és olyat bízzak meg a munkával, aki jól is dolgozik...

Nos, nem mindenkinek így alakul az élete, ahogy az enyém, én csak a magam nevében nyilatkozhatok...

Anno azért voltak a kevésbé céltudatos nők többségben, mert ha még meg is lett volna rájuk a hajlam, látták, hogy aki nem ilyen kedves cukimuki kis konyhatündér kategória, azt megbélyegezte és kivetette magából a társadalom. Aztán ahogy már lehetettt több szavuk a nőknek is, úgy változott a társadalom, jöttek változások.

Én pl. alapvetően félénk lány vagyok, de céltudatosnak KELL lennem. Miért is? Mert manapság nincsen biztonságban egy nő egy házasságban, mert bármikor elválhatnak tőle, még akkor sincs szankció, ha vmi paraszt a terhes nőjét hagyja el vmi r...cért... és akkor ha urambocsá otthon volt és vezette a háztartást, ha még kapott is egy fél lakást, mi a fenét csináljon, ha nincs munkája, ugye? Ha szeretnénk túlélni, akkor magunkra kell erőltetni a magabiztosságot és céltudatosnak kell lenni, különben kihasználnak, eltaposnak és mehetünk a híd alá csövezni.

(ezzel nem azt mondtam, hogy csak a férfiak válnak... de ha a régi elveket és az új dolgokat keverjük, egy átlag nőnek sokkal nagyobb veszítenivalója van egy kapcsolatban)

Nos, ez nem ilyen egyszerű azért. Én félénk vagyok és visszafogott, de egyszerűen muszáj megjátszanom a nagyszájú, határozott személyiséget, különben úgy gázolnak át rajtam és úgy használnak ki, ahogy csak bírnak.

Nekem nagyon nagy bizalom kell, hogy valakivel szemben merjek ilyen visszafogott, félénk lenni. Kb a párom az egyetlen, akinek ilyen vagyok. Mindenki másnak előadom a belevaló, bátor nőt, ami nagy kamu, de sajnos csak így lehet túlélni.

Lehet, hogy te is ismersz ilyen lányokat, csak nem tudod róluk, hogy ilyenek.

Igen, olyanok is vannak, akik csak kifelé mutatják, mert azt tapasztalják, hogy erre szükség van, ha talpon akarnak maradni.

Én fordítva voltam egy időben, engem megpróbáltak elnyomni, ezért kifelé úgy tűnt, félénk, visszafogott, csendes vagyok, ami nem a valóság volt, csak azzal védtem be magam az engem ért támadásokkal szemben, nem nyitottam senki felé, miközben belül felvérteztem magam, és mikor már elég erőt összeszedtem, a visszafogott álarc lehullott, és az lehettem végre, aki vagyok. Nem vagyok házisárkány típus, nem is szeretnék olyan lenni, de a saját kezemben akarom tartani a saját életem irányítását, egyébként pedig társként is hasonlót szeretnék, nem akarom még véletlenül sem elnyomni a párom.

Mert régen nem voltak kezdeményező nők, csak a népdalok mesélnek róluk... :-)

Nagyanyám meg elütötte nagyapámat biciklivel, aztán mi lett belőle... :-)

Különben meg itt is olvastam már nem egyszer egyes felhasználóktól, hogy az egyenjogúság nevében elvárják a nőktől a kezdeményezést.