A nők párkapcsolati szempontból igényesebbek mint a férfiak?

Ha így lenne, akkor nem lenne annyi nô bunkóval, bántalmazóval stb-vel.

Nem igényesebbek, csak jellemzôen vaskalaposabban és logikátlanabbul válogatnak: a pasitól jellemzôen az van elvárva, hogy a legelején ugorjon meg teljesen irreális elvárásokat (ismeretlenül is rögtön úgy közeledjen, ahogy azt ôk elképzelték; ismeretlenül is max két alkalommal indítsa be a hizsergést stb.), ha ez viszont valami mázli alapján megvan, akkor onnantól kezdve kb. bármekkora barom lehet az illetô, nyert ügye van. És a nôk, ha már benne vannak egy kapcsolatban, sokkal inkább hajlamosak évekig inkább benne maradni egy sz.r kapcsolatban is, mint a férfiak.

A férfiak meg pont fordítva, értelmesebben állnak az ismerkedéshez: sokkal kevésbé fognak az elején valami hülyeség miatt kiszortírozni, hanem ha látnak reális esélyt arra, hogy idôvel és az ismeretség mélyülésével kialakuljon valami, akkor megpróbálják - és ha idôvel nem alakul ki, mert valahol megragadtunk a kapcsolatépítésben, akkor ráérünk kimondani akkor, hogy nem egymást kerestük. De legalább az esélyt megadtuk magunknak.

Sztem a dolog úgy néz ki, hogy a nőknek egyetlen preferencia-listája van és azt keresik mindenáron.

Ezzel szemben nekünk két párhuzamos listánk van.

Szexre elég, ha nem okádék a külseje és hajlandó dugni, tehát a lányok 70%- szinte bárkinek megfelel. Ha jó a szex, akkor meg is tartjuk és ezt hajlamosak a nők másként értelmezni. Ilyenkor nem gond átváltani egyféle párkapcsolat-szerűségbe, tehát együtt aludni, elmenni szórakozni, ilyesmi.

Ha azonban a hosszútávú kapcsolatra keresünk nőt, egész brutális az igények tárháza és nagyon szerteágazó is.

sokkal jobban le tudja szűkíteni a potenciális jelölteket, mint a nők saját listája. Ha úgy tetszik, ebben az esetben a férfiak az igényesebbek.

Igazából ez okozza ma azt a feszültséget, hogy a nőket sok évi járás után sem akarják elvenni és jön a "nem tart sehova a kapcsolatunk" sírás, meg a GyK-s kérdések sora.