Jogos-e, hogy azért nem akarok barátnőt, családot 30-as férfiként, mert nem akarok még nagyobb megfelelési kényszert a nyakamba venni, elég a munkahelyi?

Szerintem jogos az érved.

Én sem akarom ezeket ugyanezen okból.

húh,hát eléggé elfuserált a kereted.

nem piti a megfelelési kényszered.

gyakorlatilag pont fordítva van ez,legalábbis velem mindig így volt.

a csajok tepernek amikor már odavannak érted,ők főzőcskéznek,hogy megfogjanak.

ugrálnak a farkamon akár a csilláról lógva is,hogy megmutassák nekem mekkora lepedőakrobaták.

főznek mosnak takarítanak,hogy bizonyítsák háziasak.

te a kontroll elvesztésétől parázol,hogy egy idő után a fejedre nő a csaj.

való igaz,hogy ez minden nő folyamatos elszánt törekvése és életcélja,de ha határozott férfi vagy akkor túljárhatsz az eszükön és hosszú távon fenn tarthatod az alap felállást és keretet,miszerint benne legyen folyamatos megfelelési kényszer feléd nem pedig benned felé.

Én ezeket a dolgokat máshogy látom. Ha én szeretek egy férfit, akkor imádom lesni a kívánságait és agyon agyalni, hogy mivel lepjem meg, hogy tegyem boldoggá. A nap mint napos küzdelmek, erőfeszítések, amit egymásért megteszünk, ma.Azért érdemes élni. Egymás folyamatos támogatása és kölcsönös örömszerzése nálam mindig hosszan tartó boldogságot eredményezett, és intenzív személyiségfejlődést. Nyilván ehhez megfelelő partner kell.

Sajnos az alkalmazkodóképesség hiánya, ami nálad is van, az élet számos területén hátrányt jelent. Ha a küzdelmeket, az élet kihívásait ennyire kínként éled meg, mint ahogy a kérdésbe leírtad, hogy neked minden megfelelési kényszer, akkor nagyon bús élet vár rád. Érdemes lenne változtatni ezen a szemléleten.

Szilvásbuktát, mert azt szeretem!

Már nem azért kérdező, de ez, rajtad kívül, senkit nem érdekel.