Értelmesebb lányok, miért adjátok fel magatokat?

Az igazat megvallva nem érzem úgy, hogy "tartani" kellene magam. Amikor a mostani kapcsolatom előtt párkeresési fázisban voltam, már alapelvárás volt, hogy olyan párom legyen, akihez fizikailag is vonzódom, aki a hormonjaimra is hat. :) De ugyanennyire alap volt az is, hogy szellemi partner legyen.

Viszont én őszintén állítom, hogy nálam összefügg a kettő. Ha például van egy ránézésre helyes srác, de mondjuk amikor beszél, a kapa is kilóg a szájából, helyesen írni sem tud, semmit sem tud a világról, nincs alapműveltsége, akkor nem tudok hozzá vonzódni, főleg, ha mondjuk még agresszív és hímsovniszta is (ez a kettő dolog tapasztalataim szerint buta pasiknál gyakoribb jelenség). Kifejezetten taszítanak az ilyenek.

Nálam nem úgy működik a szex, hogy van egy helyes arc, és egy számomra tetszetős test, és akkor nedvesedem, és vissza kell fognom magam. Engem agyban IS meg kell fogni, fel kell korbácsolni az érdeklődésem, ehhez pedig jól jön egy kis frappáns játékosság, elmélyült beszélgetés. Ezek alapján alakul ki bennem a kötelék és a bizalom a másik felé, így tudom elengedni magam, és így tudok felizgulni egy olyan pasira, aki külsőleg is vonz.

Ezekre pedig csak kifinomultabb természetű, intelligens férfiak képesek igazán. Persze, voltam 2 idiótával (az egyik a már említett első barátom volt, a másik pedig szimplán egy öntelt barom) is kapcsolatban, le is feküdtem velük, de képtelenség volt, hogy ők ki is tudjanak elégíteni.

Szerintem ezzel nem vagyok egyedül, vannak barátnőim is, akik olyan pasival voltak/vannak kapcsolatban, akikkel mentálisan nem passzolnak össze, és nem egy olyat láttam, aki panaszkodott a szexuális életükre. Ha nincs meg az összhang és a bizalom, akkor sok embernél normális az, hogy nem tud előjönni a szexuálisan eléggé fűtött, szexet felszabadultan élvezni képes énje. Van sok olyan ember, akinél ez nem számít, és akár egy jól kinéző idegennel is élvezi, de szerintem hozzám hasonlóból is van bőven.

Ezért minden eset más és más.

(A 6-os voltam.)

Nehéz dolog nektek pasiknak megfelelni. Ha a szintünkkel egyenrangú felet akarunk a másiknak, akkor az a gáz. Ha alatta, akkor az a gáz.

Mi a franc kell nektek?

"Alapvetően le is sz.rnám, ha ez van, ez van, csak legalább ne tagadnák!"

Hiába cirkuszolsz, akkor is tény, hogy én pl. azért "tagadom", mert egy szó sem igaz rám abból, amit állítasz. Sajnálom.

Azért adnám (de aztán csak megjön az eszem), mert a szűk család érzelmileg zsarol hogy "miért nincs már valakid"...néha már annyira az agyamra megy a család hogy felregisztrálok egy társkeresőre idegembe, mert elhiszem hogy értéktelen szr vagyok

Aztán rájövök hogy semmi szükségem a "vihetnél egy kis színt a hajadba", "öltözködhetnél csinosabban is", "Miért nem sminkelsz magadnak sz.pós szájat" javaslatokra olyanoktól akiket a hátam közepére se kívánnék alapjáraton. Nemhogy több lennék, még az egyetemre se jutna időm olyan dolog miatt ami hidegen hagy. Szinte megkönnyebbülök ha végül lemondják a randit, illetve ha megvolt, de utána nem keresnek többet. Volt egy férfi akivel valamilyen rejtélyes oknál fogva háromszor is találkoztam, valamennyire bejött, ill. végzettségben is passzoltunk volna, de hatásosan betörte aztán a rózsaszín szemüveglencsét, "asszonyállati" szinten kezelt ő is. A három találka alatt mégcsak hozzám se ért, aztán Skypon közölte hogy úgy készüljek, a következő alkalommal dugunk.

Na, ekkor tipliztem el nagyon gyorsan.

Egyébként élőben nem szoktak próbálkozni, csak akik ""még a legyet is a röptéren", akkor már ezt is" alapon keresnek, illetve a pszichiátriai esetek.

Egyébként azt vettem észre, hogy azok a férfiak akik nem kőbunkók, műveltek és még átlagosan helyesek/nagyon helyesek vagy a tükröt keresik, vagy egymást. :D Néha látok egyet-kettőt nővel, de nem ez jellemző.

Nehéz dolog. Mondanám hogy átfordulok full leszbikusba, de a nőkkel se szokott szerencsém lenni, mindig a heterók bűvölnek el. De velük legalább utána jó barátok leszünk :D

A szerelem sok mindent felülír... Én például képtelen vagyok felfogni, hogy hogyan jöhettem össze az első komoly kapcsolatomat jelentő pasival! Műveletlen, iskolázatlan és olyan buta, mint az ágyú! Egy szót nem képes helyesen leírni! Semmiről nem tud semmit valójában, de valódi megszállottsággal állítja, amit gondol egyetemes igazságként és képtelenség észérvekkel vagy tényekkel meggyőzni. :(

A volt férjem sem volt túl művelt, politikáról vagy közgazdaságtanról nem nagyon lehetett vele beszélgetni, mármint meghallgatta és bólogatott, hogy milyen okos vagyok, úgyhogy volt ő a szerelmem, a párom, a szexpartnerem és a munkahelyemen kiéltem magam intellektuálisan. Nem volt gond.

Sajnos nekem most az a problémám, hogy bármennyire szeretnék intelligens embert megismerni és páromul tudni, nem találok olyat, akivel összejönne. Akit megfelelőnek tartanék, nem akarnak komoly kapcsolatot. :( Szóval, lehetek egyedül vagy alább adhatom az igényeimet. Persze, egy bizonyos pontig!

A bölcsész lányok NEM értelmesek. Adatokat és idegen szavakat halmoznak a fejükben, amit magabiztosan tudnak előadni, de az életet és az embereket nem ismerik.

Jaj, hány ilyet láttam én is, mint amit írtál! Fogalmam sincs, miért csinálják. Néhányat közülük ismerek közelebbről, mindegyiknek családi traumái vagy önértékelési gondjai voltak. Természetesen mindegyik meg tudja magyarázni és kilométernyi szakirodalommal(!) alá tudja támasztani, hogy az ő kapcsolata, házassága miért boldogabb, szentségesebb, rendesebb mint másoké. Ez a fene nagy műveltség csupán arra jó, hogy a hibáikat ügyesebben ki tudják magyarázni műveletlenebb társaiknál.