Éreztétek már magatokat elveszettnek érzelmileg, amikor nem volt párotok?

Jelenleg kicsit ebben a helyzetben vagyok, úgy érzem. Egy ideje egyedül vagyok, de nem is nagyon kerestem eddig társat, mert egyrészt az utolsó kapcsolatomat szerettem volna kiheverni, másrészt a saját céljaimat helyeztem előtérbe.

Mindennél jobban vágyom egy társra újra, de valahogy semmi sem sikerül. Régen mindig összejött egy kapcsolat ha akartam, ha nem. Mostanában viszont aki megtetszik, biztos, hogy van barátja. Ez már eléggé lehangolt az utóbbi időben, de ma még sikerült belefutnom exem új fényképébe, és láttam, mennyire megváltozott, mennyire boldog, stb. Ettől még rosszabb lett a hangulatom, nem azért, mert nem hevertem ki, csak ilyenkor eszembe jutnak a régi hibáink, hogy ha azok nem lettek volna, most egymás karjaiban lennénk boldogok. Ettől függetlenül örülök, hogy megtalálta az új társát.

Kevés barátom is van, mert új városba költöztem anno exem miatt, de az a kevés is most jegyzi el a barátnőjét, vagy épp esküvőjük lesz, stb.

Őszintén szólva kicsit pancsernek érzem magam 30 évesen, pedig az életem nagyrészt rendben van, van lakásom, van autó, csak sajnos magány is van. Valahogy nem találom a helyem a világban, mert nekem nem jönnek be a csücsörítő cicalányok, vagy a bulihercegnők, és mostanában belőlük van rengeteg, normális nővel ritkán találkozom.

Ti voltatok ilyen vagy hasonló helyzetben valamikor?

30F