Ez a különlakás a nőknél az egzisztenciáról szólna és az önállóságot, mint okot csak kifogásként emlegetik?

Senki sem várja el, hogy egyedül lakjon egy lakásban, legalábbis én biztos nem. Viszont az annyira nem játszik, hogy mindig csak nálam vagyunk, mert ha hozzá megyünk már két hetes kapcsolat után is haverkodni kell anyukával. Elég kellemetlen, főleg, ha 1-2 hónapot él meg a dolog. Komolyan, ki szeret minden sűrűn új embert bemutatni otthon? Szerintem senki. (Volt is egy cikk erről, hogy van aki pont azért nem jut el egy kapcsolatig, mert kellemetlennek érzi, hogy már rögtön anyóspajtással kell lepacsiztatnia a másikat, bár nem hiszem, hogy most megtalálom.) Tehát csak az marad, hogy mindig nálam vagyunk, ami nekem nem tűnik korrektnek, vagy valami panzió, mintha szerető lennék... Köszi, de nem.

Másrészt meg láttam én már ilyen "önálló", otthon lakó férfiakat - egyik sem nőtt fel annyira, mint amennyire ők azt gondolják.