Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért vált ki belőlem undort, hogy egy fiú hozzámért?
Mindig távolságtartó voltam a fiúkkal, nem volt kapcsolatom sem. Amíg valaki csak barátkozni akar velem, minden rendben, de amint elkezd hozzám "úgy" közeledni, bepánikolok.
Ezért nem is szoktam közel engedni magamhoz senkit.
Viszont nemrég kórházba kerültem, 1 hónapig voltam bent. Az ott töltött idő alatt elég rendesen tömtek gyógyszerekkel, amik hatására nem igazán voltam önmagam. Sok mindenre nem emlékszem, olyan voltam, mintha folyton be lennék rúgva.
Volt a kórházban egy srác, akit a gyógyszerek miatt közel engedtem magamhoz. Azt mondták a hozzátartozóim, hogy folyton azt hajtogattam, szeretem őt. Erre egyáltalán nem emlékszem, arra viszont igen, hogy sokszor ölelgettük egymást, simogatta az arcom, stb...
Állítólag egy csók sem csattant el köztünk, mégis rosszul vagyok, hacsak rágondolok, hogy hozzám ért, hogy volt hozzá közöm.
Undorodom magamtól, és legszívesebben letépném a bőrömet, nem bírom elviselni a tudatot, hogy valaki így ért hozzám.
Nem azért érzek így, mert olyan csúnya lenne, vagy ilyesmi...nagyon is helyes és kedves srác volt...de így utólag undorodom tőle...
Változhat valaha a férfiakhoz való hozzáállásom?
22/l
válasza:"Csak ilyenek voltak..."
Hmm, úgy látszik nem vagyok/voltam ezzel egyedül.
Hasonló korban vagyok férfi, nekem pár éve volt hasonló időszakom, hogy inkább odébbálltam vagy levettem a lányok kezét magamról, mert nem akartam hogy hozzám érjenek.
Szintén megjegyzem, szép lányok voltak de a fizikai kontakt nem ment velük.
Mostanában valamivel jobb, de érzem hogy zárkózok el egy ideje már ismét.
válasza: válasza:Őszintén szólva én is sokáig kb így voltam vele, de (bár nem hiszem, hogy ezt a választ várod) mint kiderült, biszex vagyok. Vonzónak találtam a pasikat, és nem is féltem tőlük, de a Dunába tudtam volna ugrani, mikor fizikai kontaktusra került sor. Ha maga Jensen Ackles repült volna ide egyenesen Los Angelesből csak azért, hogy eltöltsön velem egy romantikus estét, tőle is ugyanúgy tartottam volna a 2 lépés távolságot.
Viszont azzal nem volt bajom, ha lányok ölelgetnek, de nem nagyon gondoltam ebbe semmi mögöttes dolgot, mert még csak nem is próbáltam "úgy" nézni a körülöttem lévő lányokra.
Mindegy, 100 szónak is 1 a vége, végül rájöttem, hogy nem csak hogy nem zavar, hogy lányok érnek hozzám, sőt..! Pár éve lett is egy barátnőm, akinek sikerült hozzászoktatnia a fizikai érintkezésekhez, és ez valamennyire gyógyír is volt a pasifóbiámra. Azóta még barátom is volt, elég hosszú ideig (bár továbbra is a lányokat preferálom)
Ha maga a sztori nem is hasznos a számodra, legalább tudod, hogy nem egy életen át tartó megváltoztathatatlan dolog ez, hanem csak meg kell találnod rá a megoldást. Kezdetnek szakember segítségét kérni sem hülyeség...
De, eléggé szégyellős vagyok. 13 éves korom óta nem voltam strandon, uszodában, utcára pedig csak hosszú nadrágban lépek ki.
Biztos vagyok benne, hogy nem érdekelnek a lányok, a gondolattól is rosszul vagyok, hogy lánnyal legyek...
Jártam szakembernél. Mint kiderült, az ok az, hogy vert az apám, meg ovis, kisiskolás koromban molesztáltak (akkor ugye ezt nem úgy fogtam fel, nem is értettem, csak így felnőtt fejjel jöttem rá, hogy az volt), de nem segítettek a terápiák.
Van olyan, hogy ha valakinek a szakember nem hozott változást, magától rendbejön idővel, a megfelelő személy segítségével (szerelem)?
válasza:Kedves Kérdező,
#11.es vagyok.
Sajnálom hogy ilyen negatív dolgokat kellett megtapasztalnod.
"Van olyan, hogy ha valakinek a szakember nem hozott változást, magától rendbejön idővel, a megfelelő személy segítségével (szerelem)?"
Őhm, szvsz szakember segítségével könnyebb és célravezetőbb haladni, habár vannak más és más kvalitású szakemberek.
Illetve nagyrészt kell hozzá a saját munkád is, hogy változás történjen.
(Ha te nem akarod, akkor lehet bármilyen jó szakember nem fog sikerülni.)
Egyébként szerintem működhet "magától idővel" is, de ehhez kell egy mély önismeret, egy nyitottság és hajlandóság illetve valaki aki kellően erős ahhoz, hogy kirántson ebből az állapotból.
Bárhogy is, ne add fel.
A remény hal meg utoljára, addig mindig lesz valami!;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!