Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért szeret ki belőlem mindenki? Vagy miért nem szeret belém senki?
Volt már több kapcsolatom is, de kb fél év után mindegyik fiú elkezdett egyre inkább nemtörődöm módon viselkedni velem. Az első pár hónap mindig gyönyörű volt, érezték, hogy értem tényleg küzdeni kell, élvezték, hogy végre valakivel tudnak beszélgetni, én is foglalkoztam velük és a problémáikkal, és ők is az enyémekkel. Több fiú is mondta már, hogy sose volt még ennyire szerelmes, mint belém...fél évig nagyjából, majd elhagytak azzal a szöveggel, hogy kiszerettek belőlem, elmúltak az érzések stb. De ha valaki igazán szerelmes, az nem fél évig, vagy pár hónapig tart, nemde? Pedig tényleg törődtek velem. Akkor hogy lehet, hogy mégsem voltak igazán szerelmesek? Össze vagyok zavarodva teljesen. Nemrég ért véget egyébként egy kapcsolatom, ugyanígy ért véget. Megfogadtam, ha ő is csak játszik, és átver, akkor már nem fog érdekelni ez az egész "párban szeretnék élni" terv, és inkább maradok egyedül. Annyira elegem van abból, hogy egyetlen egyenes ember sem volt még az életemben...
De mit tudnék még változtatni? Már alig vitáztam, ha valami nem tetszett, szólni sem mertem. Ápolt vagyok, és nagyon sok fiúnak tetszem, de amikor tenni is kellene értem valamit (pl figyelni arra, amit mondok), akkor mindenki elpályázik. Nem azt mondom, hogy az én gondjaimmal foglalkozzon vad idegen ember, akivel újonnan ismerkedem meg, de azért az jogos, hogyha tényleg tetszem neki, akkor legalább a hobbimat vagy valamimet megjegyezze. Vagy túl sok az elvárásom?
Vagy valamiféle közös program, legalább egy séta bele kellene, hogy férjen, nem? De a legtöbb fiú azt szeretné, ha én kínálnám fel magam, esetleg még helybe is mennék, majd eltakarodnék, ha ő már nem kíváncsi rám, megunt, feltöltődött energiával a részemről, stb.
Bocsánat, hogy ilyen hangnemben írtam, de nagyon fel vagyok húzva.
válasza: válasza:Nekem az jön le az írásodból, hogy királynőként ücsörögsz az aranytrónuson és ilyen közepesen kimérten elvagy az aktuális fickóval "foglalkoztam velük és a problémáikkal". De azt megunhatták, hogy eléggé úgy jön ez le, mintha ők lent, te fent...
Én megjegyzek mindenféle dolgot amiről a másik beszél - igatz tudatosan - de ha végig éreztetve van, hogy "küzdeni kell", még fél év után is, az úgy... kiábrándító. Én nem akarok egész életemben azért harcolni, hogy egyáltalán emberszámba vegyél. És ha nem küzdögetek akkor kidobsz?
Kiegészíthetnéd ezt a leírást.
válasza:Én is jártam már így. Ezekre egyszerűen nem lehet mit mondani... Talán egyszer jön valaki, aki nem füstöl el.
Nálad talán ez lehet a baj: "Már alig vitáztam, ha valami nem tetszett, szólni sem mertem." Szerintem ilyenkor inkább mondd meg, ha valami nem oké, mert később úgyis kiforr a dolog.
válasza:Nekem az jön le, hogy kicsit talán megjátszós vagy. Patikamérlegen méred a figyelmet, de nem kommunikálod őszintén, mit szeretnél és mit nem. Szóval nekem az jön le, hogy nem adod spontán magad, hanem kicsit játszod a kiismerhetetlent, a nőt, akiért küzdeni kell. Mi a frászt küzdjön még fél év után is?
Vagy tényleg rossz palikba botlottál bele.
válasza:szerintem csak simán unalmas vagy, vagy könnyen megszerezhető kisfiúkkal kezdesz
értelmes, érett felnőtt nőkkel ritkán fordul elő az ilyen
válasza: válasza: válasza:Nem tudjuk mennyi idős vagy.
Ha ezt a kérdést 30 évesen írod ki akkor megértem a felháborodottságot,de ha 20 éves vagy akkor csak azt tudom tanácsolni,hogy türelem.
Arról sem beszéltél,hogy te mennyire voltál szerelmes ezekbe a pasikba.Olyan mintha csak arra törekednél,hogy ne legyél egyedül.
Na, akkor próbálok mindenféle kérdésre, feltételezésre választ adni :)
Ez a felháborodott hangnem azért volt, mert elgondolkodtam a délután folyamán, és egyre inkább csak felhúztam magam. Én minden fiú mellett, akivel együtt voltam, igaz szerelmet éreztem. Ez azt jelenti nálam, hogyha szerelmes vagyok, akkor figyelek rá, törődök vele, ezen belül azt is kell érteni, hogy törődök azzal, mit akar. Magyarul, ha fiús estére ment, nem hisztiztem, sokszor leptem meg valami finomsággal, kis ajándékkal őket. Masszíroztam a hátukat fárasztó nap után, elmentem nekik boltba, szóval ilyen kis apróságok, de nekem ezek a kis dolgok jelentik a nagy egészet, tehát hogy én tényleg szerelmes voltam. Szeretem a szexet is, tehát azzal sem volt gond, hogy nem elégítettem volna ki őket.
Abban talán igazatok van, hogy lehet kicsit megjátszom magam, mégpedig azért, mert rettegek, hogy sok leszek. A legutóbbi kapcsolatomban azért nem mertem szólni, mert ha szóltam, azt a fiú veszekedésnek vette, és utána előadta, hogy neki most gondolkodnia kell, mert egyszerűen nem bírja ezt a vitázást. Én meg annyira szerelmes voltam, hogy inkább befogtam, mintsem hogy elveszítsem. Igen, nagyon nagyon gáz így leírva, és visszagondolva, de akkor nem láttam ki a fejemből. Ez a nagy igazság. Egyébként 25 éves vagyok, lehet nem korombeliekkel kellene kezdjek? Nem tudom, de eléggé kétségbe vagyok esve. Egyébként nem az, hogy annyira szeretnék jelenleg barátot, de ha egyszer lesz majd megint, akkor nagyon jó lenne, ha nem járnék így újra, mert ebből a forgatókönyvből - szerintem érthető okokból - már nagyon elegem van. Szeretetért cserébe átverést kapni? Olyan szakításokat elszenvedni, amik nem hozzám méltók? Telefonban, Facebookon, stb? Szerintem ez még a 21. századhoz viszonyítva is gáz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!