Miért nem jo nekem egy férfi sem?

Mikor szokott jönni ez az érzés? csak nézz magadba egy kicsit, tart önvizsgálatot, az a legjobb tanácsadó. Talán, amikor arról lenne szó, hogy érzelmileg is közel engedd magadhoz, vagy a szexre kerülne a sor, stb. ?

Én is voltam ezzel így. Először is azért, mert már úgy jöttünk össze, hogy megalkudtam magammal. Nem baj, ha alacsonyabb, mert olyan kedves, nem baj, hogy nem helyes mert baromi okos.. Aztán rájövök, hogy tényleg jobbat érdemelnek nálam, olyat, aki magáért szereti, mert sokkal jobb emberek, mint én. Ma már nem alkuszom meg. Mondjuk így meg sokat vagyok egyedül, de mióta megismerkedtem valakivel, aki számomra minden szempontból tökéletes már nem is kell más és van ilyen. Pedig előtte én is halmoztam a kérdésedben szereplő "mellé fogásokat". Szóval létezik, olyan, aki majd mindenben megfelel, addig viszont ne állj le szerintem mindenkivel, akibe bele tudod magyarázni, hogy jó lesz, mert csak megbántod és összetöröd a szívüket és megutálod magad, amiért ilyen vagy..

Szerintem is az a baj, hogy tökéleteset keresel, azért minden apró eltérésről úgy érzed, hogy megalkuvás. Az, hogy kapcsolat elején még tetszik, arra enged következtetni, hogy idealizálod a társad. Ezért is csalódsz annyira, mikor kiderül, hogy mégsem tökéletes. Ismerd meg jobban az embereket, mielőtt összejönnél velük.

Nálam hasonló volt eddig a helyzet. Volt olyan barátnőm, akinek tetszett a személyisége, szép arca is volt, meg aranyos is, viszont úgy voltam vele hogy oké, tolerálni fogom hogy elég dundi, mert ugye jön mindig az a maszlag, hogy a külső nem számít. Naigen, az elején jó volt minden, aztán az első hónap végén eltűnt ez a rózsaszín ködféleség amit a kisugárzása generált, és egyre inkább kezdett zavarni a súlyfeleslege, és nem is vonzódtam már hozzá fizikálisan, akárhogy is szerettem volna. Azóta úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy csak azzal jövök össze, aki tényleg tetszik (akire ha ránézek azt mondom, hogy "húb*meg", de ne tévesszen meg senkit, ez nem feltétlenül a 10/10 kategória ;), egyszerűen csak oda vagyok érte, elvarázsol ). Ha pedig később kiderülnek olyan tulajdonságai a párodnak, amikkel nem igazán tudsz együtt élni, még tolerálással se, ergo nem vagy boldog, akkor először hozd fel, beszéljétek meg, próbáljatok változtatni, és ha nem megy, akkor meg nincs értelme folytatni, hogy aztán mindketten szenvedjetek. Nem voltak hosszú kapcsolataim, de inkább legyen rövid, mintsem szenvedés az egész egy hosszú időn át. Nyilván nem könnyű megtalálni a magunkhoz illő társat, de hacsak nem vagy kapcsolatfüggő, akkor be kell látni, hogy nincs értelme azoknak a kapcsolatoknak, amik nem visznek előrébb ;)