Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Mit tegyek ez ellen?

Figyelt kérdés

2 éve egyedülálló vagyok. Egy 6 éves kapcsolatom volt eddig. Még tinik voltunk mikor összejöttünk, de neki lett más. Sajnos én is tehetek róla, hogy máshoz ment, mivel hogy végeztem az iskolával a hétköznapjaimat lefoglalta a munka. Viszont amióta itt hagyott az életem 98%-át munkával töltöm, csak aludni járok haza hétvégén is. Ennek köszönhetően persze anyagilag hónapról hónapra jobban állok, de tudom legbelül hogy ez nem jó. Ez miatt nem merek még álmodni sem egy kapcsolatról, hisz nem akarom tönkre tenni Őt azzal, hogy csak hétvégén tudnák vele 100%-ban foglalkozni.

Tudom, munkahelyet vagyis inkább foglalkozást kéne váltanom, de szeretem csinálni, illetve jól is élek belőle. Viszont nem egész életembe akarom így, csak amíg fiatal vagyok s bírom.

Ez kivételével mivel tudnám magam "leszoktatni" a munkáról? Vagy egyáltalán van olyan nő,aki valamely formában elfogadja ezt?

Kicsit lehet szétszórtan írtam, elnézést érte, de köszönöm ha segítesz.

F/24



2016. jún. 12. 16:06
 1/4 anonim ***** válasza:
Amíg nincs senki, aki megindokolná a változtatást, addig fölösleges. Építed a jövődet, a jövőbeli családod biztos anyagi hátterét. Nincs ezzel semmi baj. Nekem még soha nem volt normális kapcsolatom, nőként, pár évvel vagyok fiatalabb nálad. Én is elképesztően elfoglalt vagyok, a mostani életembe tuti nem tudnék belesuvasztani egy párkapcsolatot. De amikor majd jön a nagy betűs szerelem, akkor úgyis megváltozik minden, mert akkor ő lesz a legfontosabb, és persze, hogy lesz időm rá.
2016. jún. 12. 16:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 A kérdező kommentje:
Hasonlót gondolom én is, illetve próbálom magamnak bemagyarázni, hogy ezért van ez a helyzet. Viszont attól tartok, hogy nem bírok majd ebből a körből kiszállni. Ugyan szeretnék családot, szeretnék gyermeket egy feleséget kiknek mindent megadhatok, de ezért akkor s most is keményen dolgozni kell. S attól tartok, hogy emiatt kevesebb időm lesz rájuk..
2016. jún. 12. 16:20
 3/4 anonim válasza:

Szerintem ne rágd magad rajta, amíg nincs egy konkrét Nő, aki miatt megváltoznál:)

és ha lesz is, szerintem biztosan meg fogja érteni, neki is lesznek dolgai. Szerintem a hétvégi "100%-os" találkozás sincsen semmi probléma, ha hétköznap is néha össze tudtok futni kajálni, vagy beülni egy filmre, nem kell sülve-főve együtt lenni:)

2016. jún. 12. 16:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:

Nem értek egyet az előttem szólókkal, hogy akkor változtass, ha lesz kiért.

Személyes élményem: válásom után egyedülálló anyaként nem sok lehetőségem volt ismerkedni, hiszen a munkám mellett még ugye a gyerekemet is neveltem, nem volt semmi időm magamra. Ha randira lett volna lehetőségem, annyira bonyolult lett volna leszervezni gyerekfelügyeletet, hogy inkább hagytam a csudába az egészet. Egy csomó lehetőség ment el így mellettem, annyira beszűkült volt a világom.

Aztán idővel nyitottam kifelé, teremtettem időt MAGAMNAK. Az exemmel szépen kialakítottuk, hogy milyen napokon lesz nála a gyerek, ilyenkor én programokat csináltam. És amikor már elég jól bejáratódott, akkor az egyik ilyen programom során megismertem a páromat. Amikor összejöttünk, nem is volt kérdés, hogy lesz-e rá időm, ugyanis már eleve ott voltak a szabad estéim, hétvégéim.

Én abban hiszek, hogy először teret, időt kell teremteni a leendő társnak az életünkben, és akkor fog jönni.

2016. jún. 12. 17:29
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!