Komoly szakmát (pl. jogász, orvos, mérnök) tanuló vagy már végző nőként reális, hogy az ember nehezebben talál párt?

A kisebbségi komplexusos kisfiúk biztos nehezen viselik, de az igazi férfiak nem. Én nagyon kemény szakon tanulok, lassan már phd jön, a párom pedig ennél büszkébb már nem is lehetne rám, mindenben támogat, ahogy csak tud. Hozzátenném ő is egyetemet végzett, de egyszerűbb agrár szakot és nem is abban dolgozik, mégis nagyon támogató az én tanulmányaimat illetően.

A többi csoporttársam is legalább jegyben jár, ha nem házas, szóval nem hiszem, hogy nehezen találtak párt. :)

22/N

Havi 400 óra munka mellett az ember elhanyagolja magát. Örülök, hogy nekem így is lett párom, ráadásul szerelemből választva.

A szakmán belüli pár jó is lehet. Nem-egészségügyissel olyan nehéz, nem érti az örömeimet, bánataimat. Én meg nem szeretek magyarázni. Két orvos egyáltalán nem feltétlenül riválisa egymásnak, mert annyira különböző területek vannak, hogy az egyik vsz nem tudja a másik szakmáját. Mondjuk egy mentőorvos meg egy gyermekpszichiáter, vagy kézsebész vagy rehabilitációs orvos vagy neurológus stb pont annyi közös alapismerettel rendelkeznek, hogy tudják egymást lelkileg támogatni.

Nekem nincs bajom a vacsorakor munkáról beszélésről. Tisztelem és szeretem a társam szakmáját, pont annyira élvezem a történeteit, mintha valami nemorvosos témáról beszélnénk. A saját szakmámat sem unom soha. Néha elegem van a körülményekből, utálom, ha idegenek hülye kérdésekkel nyaggatnak, de a betegeimről (nyilván névtelenül) vagy legújabb fejlesztésekről, vagy arról, hogy éppen mit tanulok, szívesen beszélgetek a vacsora asztalnál, és nem is értettem soha a munkáról beszélés fóbiát. Arról beszélgetünk, amihez értünk, amiben élünk, ami mi vagyunk.

Persze szoktunk másról is.

Ez szimpla kifogàs utolsó meg igénytelenség,csak ne csodàlkozz ha a pàrod lelép majd vagy megcsal fôleg amikor sikeres lesz.

Ismerek rengeteg orvos nôt akik fitneszeznek,edzenek,diéta,igényesek,csinosak,dús hosszú hajuk van,ami egy nôies nôtôl elvàrható.

15

Pontosabban: Te ezeket várod el. Mondjuk nem is tudsz semmit az én hajamról, de nem baj.

Azt hiszem, amit írtál, nem tartozik, a kérdéshez. 😀

Hamarosan mérnökként végzek, egy orvosis barátnő az örök álom (meg még pár szaktársamnak is). Anyukám orvos, tudom mivel jár, és e miatt picit félek is, de ennek ellenére az ott tanuló lányokon látom leginkább azt a mentalitást, ami mellett le szeretném élni az életemet.

Jogász, ne haragudjatok, de annyi rib@@nc mint azon a szakon, nincs máshol. Gyönyörűek, és kelendőek.

Mérnökkel semmi baj, engem a szaktárs se zavarna.

Szerintem maximum akkor nehezebb, ha te igényesebb vagy, vagy kevésbé átverhető. (Sajnos nem ezt látom)

Utolsó: orvosnőt szerintem ne válassz. Magam ellen beszélek, de nem tudjuk megszülni az elvárt sem vágyott gyerekmennyiséget, nem tudjuk olyan színvonalon vezetni és rendben tartani a háztartást, ahogy egy férfi jogosan elvárná az asszonyától.

Ha egyszer lesz egy lányom, bármi lehet, de orvos nem. Ha kell, begyógyszerezem a felvételi előtt 😀